Star Wars - A mandalóriai háborúk árnyékában (3.rész)

Egy régi adósságom első részét törlesztem most, a Star Wars kampányunk harmadik beszámolója következik, kezdetnek emlékeztetőül a csapat tagjai:

Yanec Kworskee - Ember jedi
Lyle Thaneo - Ember scoundrel
Kir Nootk - Duros scout
Zaren Korr - Zabrak soldier

A csapat elindult a Wayland rendszerbe, hogy telepítse a kalandos körülmények között megkerült szkennert. Az út sima volt, probléma nélkül elérték céljukat, könnyedén le is szálltak a helyi kis településen. Észrevettek egy egyszemélyes vadászgépet is a másik leszállóhelyen.
Leszállás közben már kinézték, hogy hol lenne ideális a szkennert telepíteni, a bolgyó egyik nagyobb hegyének erdős csúcsa ideális helynek tűnt. Beszéltek a vársoka elöljárójával, aki segítőkésznek bizonyult és adott melléjük egy vezetőt. Beszámolt egy jediről is aki több napja érkezett ide ám egy nap őrjöngve berohant az erdőbe, azóta se látták. A helyi kantinában még beszélgetésbe elegyedtek a helyiekkel, akik jórészt favágók voltak. Sok újdonságot nem tudtak meg, de legalább egy kis kikapcsolódásban volt részük a monoton űrutazás után.
Reggel meg is jelent a vezetőjük, az öreg Mason. A csapat gyanakodva méregette a tragacsot amivel jött, de ő váltig bizonygatta, hogy Bessie el fogja őket vinni addig ameddig kell. Lyle hamar megkedvelte az öreget, aki előszeretettel sztorizgatott a hosszú út során. Zaren és a többiek inkább a platón gubbasztottak, nem kérve a véget nem érő történetekből. A scoundrel persze még adta a lovat Mason alá, bátorítva a mesélést. Éjszakára megálltak pihenni egyet, másnap dél környékére saccolták, hogy odaérnek a hegyhez. Yanec esti meditációja alatt zavarba ejtő felfedezést tett. Hirtelen áthetó fájdalom cikázott végig egész elméjén, érzelmek tornádója ragadta magával, gyász, kétségbeesés, harag, majd ahogy jött ez az érzés, úgy el is múlt. Falfehéren ment vissza a többiekhez, de azok hiába faggatták, pár rövid mondatnál többet nem tudtak belőle kihúzni.
Másnap kora délután oda is értek a hegyhez, de a neheze még csak most következett, fel kellett cipelni a szkennert a hegyre. Ezt egy rögtönzött szán segítségével sikerült is megvalósítani, bár jócskán besötétedett mire fel tudták küzdeni a kívánt magaslatra. A szerkezet beállítása maga is hosszú művelet volt, míg Kir ezzel bíbelődött, addig a többiek a horizontot kémlelték. Legnagyobb meglepéstükre egszer csak egy szállítóhajóra lettek figyelmesek. A hajó az erdő fölött lebegett egy darabig, mintha valamit kidobott volna. Zaren és Lyle nyugtalanul nézett össze. Közben Kir is végzett a műszaki munkával.
Mason a hegy tövénél várta őket, fütyörészve faragott egy botot mikor a csapat visszatért. Némi tanakodás után Zaren és Yanec javaslatára úgy döntöttek, hogy megnézik mégis milyen rakománytól szabadult meg a rejtélyes hajó. Nagyjából útban is volt visszafelé, minimális kitérő...
Ahogy visszafelé haladtak, Yanec hirtelen újra érezte az elsöprő érzelemhullámot, ezúttal mindennél erősebben, most már a forrás irányát és meg tudta állapítani. A platóról leugorva futásnak eredt, a többiek némi fáziskéséssel követték, jócskán leszakadva. Hamarosan lövések és fájdalomkiáltások hagjai ütötték meg a fülüket. Yanec ért először a tisztásra, ahol egy cathar jedi épp az utolsó három fegyveressel küzdött, akik ránézésre zsoldosok lehettek. Az embernek több se kellett és rendtársa segítségére sietett. Nyugtalanul tapasztalta viszont a catharból áradó gyűlölethullámot, teljesen úrrá lett rajta a harci őrjöngés. Rövidesen az utolsó ellenség is elesett, de ekkor a az ismeretlen harcos Yanec ellen fordult. A csapat vezetője nem akart ártani ellenfelének, így csak a védekezésre koncentrált, folyamatosan hátrálva. Kir próbált segíteni kábító lövésekkel társának, de inkább ártott vele, mint használt. Végül lassan felszállt a vörös köd és a cathar fáradtan, megtörten roskadt össze. Zokogva mesélte el, hogy szülőbolygóján óriási tragédia történt, nem volt ott, de érzi, halál és kétségbeesés uralkodik Catharon, és még a jedi meditációs gyakorlatokkal sem volt képes kizárni ezeket az intenzív érzelemhullámokat. Végül nagy nehezen sikerült teljesen megnyugtatnia Yanec-nek, majd ő is beszámolt ittlétük céljáról rendtársának, aki Zarga Noot néven mutatkozott be. Együtt mentek vissza Mason tragacsához. A jedi felajánlotta segítségét az ismeretlen űrhajó által kidobott rakomány felderítésében, amit a csapat hálásan fogadott.
Nem kellett sokat menniük, hogy a kinézett hely közelébe érjenek, halkan osontak az éjszakai erdőben céljuk felé. Hamarosan fényt vettek észre maguk előtt és egy kivilágított tisztás szélére értek. Vagy egy tucat zsoldos cipelt ládákat, szerelt össze különböző dolgokat itt. Yanec a támadás mellett döntött, és a csapat lerohanta a tábort, több irányból zúdítva rájuk lövéseket, a két jedi pedig kivont fénykarddal rontott a tömegbe. Hamarosan végeztek is ellenfeleikkel, bár Kirt csak a sors mentette meg attól, hogy egy szerencsés lövés küldetése végét jelentse. A halottak karján egy tetoválást találtak, amit Zaren mandalóriai eredetűként azonosított, bár ezzel a jellel konkrétan még nem találkozott. Az itt talált felszerelést egy halomba hordták és felgyújtották, hogy ha újabb csapatok jönnének ne tudják már ezeket használni.
Dolguk végeztével visszatértek Mason tragacsához. Az út visszafelé most már eseménytelenül telt, menet közben Yanec sok érdekes dolgot tudott meg a cather jeditől. Sikerült arra is rábeszélnie, hogy a hatalmas trauma után kérelmezze Reven-tól átmeneti pihentétését és térjen vissza egy jedi templomba, hogy meditációval és gyakorlatokkal újra visszanyerje lelki békéjét. A városkába visszatérve elváltak útjaik, Zarga beszállt űrhajójába és visszatért Coruscantra, a csapat pedig megköszönte Masonnek a segítéget és ők is visszaindultak Tarisra, hogy jelentsék sikerüket és újabb megbízatásra induljanak.

Múltból a jövőbe: 2013/14

Ez az év elég érdekesen alakult szerepjáték téren, gyakorlatilag minden létező tervem kicsit máshogy sült el, mint ahogy eredetileg terveztem. De így sem panaszkodhatok, értek kellemes meglepetések.
Elsőként a 2013-as terveket és azok (nem) megvalósulását nézem végig, bár meglepve tapasztaltam, hogy több dolog részben mégis sikerült:

• Tervbe vettem a szerepjátékos klubban egy kampány elindítását, amiből végül nem lett az égvilágon semmi. Az év második felében nem is voltam ott, jórészt a rendszeres játszott meccseknek köszönhetően, amiből minden hétvégére jutott legalább egy. 
• A kelta RPG project kútba esett, ennek több oka is volt: nem volt elég időm dolgozni rajta, keveset tudtam hozzá olvasni emiatt, meg őszintén szólva a lelkesedés is elfogyott az új rendszer kidolgozása iránt. Magát a kelta szettinget még lehet, hogy egyszer ki fogom dolgozni Dragon Age-hez, ahogy azt eredetileg is terveztem. Talán...
• Blackmarsh lefordítását végül az év utolsó negyedére csak sikerült befejeznem, és külön öröm, hogy még pont az év végén meg is jelent. Bízom benne, hogy több csapat számára sikerült hasznos kiegészítővel kedveskednie a KHV csapatának.
• Sikerült befejezni az angol játékosokkal a Scales of War kampány Rivenroar kazamatáját. Kellemes kis kaland volt és egy új élmény volt angolul szerepjátszani. Ugyanennek a csapatnak elkezdtem mesélni a Kígyó visszatért, de sajnos szétment a csapat, így két játékalkalom után befulladt a a dolog, pedig kimondottan tetszetősen indult!
• Örültem, hogy viszonylag rendszeresen tudtunk magyar barátaimmal együtt játszani a Google+ segítségével, így tudtuk tartani a kapcsolatot és pár egész jó játékülést sikerült összehozni, mégha végül a Shadowrun játék nem is valósult meg.
• Sikerült elég sokat mesélnem a már tervezett Mandalóriai Háborús Star Wars kampányból, igaz még mindig el vagyok maradva két játékülés beszámolójával, remélem hamarosan azt is tudom pótolni. A Vízmélye központú AD&D kampányom kezdetleges állapotban üldögél a polcomon, a World of Darkness ötletem végül pedig a süllyesztőbe dobtam.

Hozott pár érdekes újdonságot is az elmúlt év:

• A nyári pangás után ősztől kimondottan felpörgött a szerepjátékos életem, nagyrészt az lfg.hu-s kezdeményezéseknek köszönhetően. Így sikerült kipróbálnom Rappan Athuk-ot, és részt vettem az Alkony Urai kampányban is, mindkettő sokkal többet nyújtott számomra, mint azt előzetesen vártam. Ha minden jól alakul, akkor mindkét téren lesz folytatás is, bizakodva várom!
• Rengeteg új szabálykönyvvel gazdagodtam, remélhetőleg mindegyik új szerzeményem sikerül majd használnom is. Csak néhány példa: Dragonlance Campaign Setting, Planescape Boxed Set, Song of Ice and Fire RPG, Lord of the Rings, D&D 3rd Edtion alapkönyvek, Forgotten Realms Campaign Setting és Monsters of Faerun, Vampire: The Requiem.
• Elindítottam egy új kampányblogot a hamarosan kezdődő Feywild kampányomhoz.

És akkor néhány terv az új évre, mert mindig kell valamit kitűzni, hogy aztán ne valósulhasson meg:

• Mindenképp szeretnék ezzel a bloggal többet foglalkozni, az elmúlt évben közel sem sikerült annyit, mint szerettem volna. Ezt jól mutatja az is, hogy a 2012-es év 36 bejegyzésével szemben 2013-ban mindössze 7 bejegyzést sikerült összehoznom. Ez mindenképp gyászos teljesítmény volt részemről.
• Hamarosan útjára indítom a Feywild kampányomat, bízom benne, hogy hosszú ideig sikerül benne játszani.
• Ebben az évben is szeretnék legalább egy angol nyelvű szerepjátékos anyagot lefordítani. Erre a célra Southland-et néztem ki, mely részben szintén Rob Conley munkája. Ahogy a licenszeket néztem, ugyanúgy közkinccsé tehető mint Blackmarsh. Nem mellesleg a játék tesztelői közt egy ismerős névre is bukkantam...
• Az egyre aktívabb Google+ játékoknak köszönhetően gondolkodom néhány egyalkalmas ötletem kidolgozásán és lemesélésén.

Nagy vonalakban ennyi, az idei terveket jóval óvatosabban próbáltam megfogalmazni, de reménykedem benne, hogy ezek jó részét sikerül is megvalósítanom. De biztos vagyok benne, hogy tartogat pár kellemes meglepetést 2014...

Új kampányblog

Januártól indítom útjára új kampányomat D&D 4. kiadás alatt, amihez úgy döntöttem, hogy külön kampányblogot vezetek játékosaim számára, hogy minden egy helyen legyen.
Természetesen próbálok visszatérni ehhez a bloghoz is, az utóbbi hónapok nem úgy alakultak, hogy nagyon tudtam volna írni ide, igaz, sok szerepjátékra sem volt alkalom.
Még van két játékbeszámolónyi elmaradásom Star Wars téren, valamint tervezek egy összegzést írni az utóbbi hónapok alatt játszott Alkony Urai kampányhoz. Ezt próbálom még az év vége előtt megtenni, de ha nem sikerül, akkor még mindig ott a következő év!
Az új kampányblog neve:
Feywild Védelmében
Itt egy kicsit gyakrabban fognak a közeljövőben megjelenni bejegyzések, ahogy újabb dolgokat írok le a kampányról és elkezdődik a játék. Remélem, hogy egy hosszú kampány veszi kezdetét és lesz módom mindkét bloggal kicsit jobban törődni mint azt ezzel tettem az utóbbi időben.

Rob Conley: Blackmarsh

Néhány hete végeztem Rob Conley Blackmarsh című munkájának magyarra fordításával. Sajnos sokkal tovább tartott mint azt én szerettem volna, de végre kész vagyok vele. Ha minden igaz rövidesen meg is jelenik majd, kibővítve statisztikákkal és illusztrációkkal a Kaland, Harc, Varázslat rendszerhez.
Kimondottan élveztem ennek a műnek a lefordítását. Alapjában véve nem volt túlzottan nehéz szöveg, ám helyenként igencsak gondolkodnom kellett, miként hangozhatna magyarul is szépen egy helység vagy személy neve. Erre talán a legjobb példa a Strangeholm nevű félszerzet falu volt, amit hosszú töprengés után Furagödrösre kereszteltem el. A munka során próbáltam odafigyelni arra, hogy következetesen fordítsam a neveket, elnevezéseket, ami nem is volt olyan egyszerű, nehéz visszaemlékezni arra, hogy pár nappal ezelőtt, pár oldallal előbb hogyan fordítottam az aktuális szóösszetételt. A végeredménnyel kimondottan elégedett vagyok, biztos vagyok benne, hogy ha elkészülnek az illusztrációk és a statisztikák, akkor egy kellemes kampány szettinget kaphat a kezébe az, aki letölti majd.

A fordítás alatt fogalmazódott meg bennem, hogy miután elkészültem, egy rövid értékelést is írok magáról Blackmarsh-ról, azaz magyar nevén Feketelápról. Kimondottan jól megírt szetting szerintem, így mindenképp megérdemel néhány sort. Némi spoilerveszély fennáll a következő sorok alatt, de igyekszem meglehetősen általánosságban leírni, hogy miért is ilyen jó Blackmarsh. Szerintem.
Tehát itt egy huszonvalahány oldalas old-school kampány szettingről van szó, mely részletes leírást ad egy térség, Feketeláp domborzatáról, lakóiról, hatalmi viszonyairól. Rengeteg ötlet, szituáció szerepel benne, melyek akár elegendőek egy teljes kampány lemeséléséhez is, de csupán ötletbányának is kiválóak.
A térségek leírásai, a hextérkép egyes mezőinek jellemzései vázlatosak, nagy vonalakban vázol fel a szerző egy alaphelyzetet, vagy akár csak egy történést, a mesélő pedig saját szájíze és ötletei alapján kibővítheti, testre szabhatja játékosai számára.
Más értékeléseknél olvastam, hogy egyeseket zavar az, hogy Rob Conley néhol konkrét szituációt helyez az adott hexbe (pl. sárkányok lakmároznak épp egy szarvascsorda maradványaiból), máskor pedig csak pletykákat lebegtet meg az adott hellyel kapcsolatban. Ez nekem viszont kimondottan bejött, nem köti meg a mesélő kezét, viszont ha épp nincs ihlet vagy idő, akkor pár konkrét dolgot tálcán kínál segítségként, aminek a kidolgozásához minimális munka elég. Akinek pedig nem tetszenek, az még mindig átírhatja, kihagyhatja azt a néhány hexet.
Ami még szerintem fontos Blackmarsh kapcsán, hogy ezzel egy univerzális szettinget kap a kezébe a mesélő. Alapvetően semmi statisztika nem szerepel benne, a szörnyek HD-jét és néhány NPC kaszt szintjeit kivéve. Így szinte bármilyen rendszerben felhasználható.
Maga Blackmarsh vidéke is abszolút univerzális, bármilyen klasszikus fantasy környezetbe beilleszthető, így meglévő kapányokba is integrálhatja a kedves mesélő, ha úgy tetszik neki.
A hatalmi viszonyok kapcsán több érdeket, ellentétet megemlít a szerző, ami kiváló kiindulópont a mesélőnek akár egy kicsit intrikázósabb helyzetet is teremteni, ha úgy tartja kedve. Megvan itt az ősi gonosz, mely terveket forral egy sötét torony mélyén, vannak marakodó tartományurak, szervezett(ebb) ork törzsek, stb.
Amit külön kiemelnék még az egy hangulatos pletykatáblázat, ahol dobás alapján érdekes, hasznos, vagy épp haszontalan információt sózhat a mesélő játékosai nyakába. Sajnos csak húsz ilyen szóbeszédet tartalmaz a táblázat, ám a leírások alapján nem nehéz még egyszer ennyit kitalálni.

Negatívumokat nem azért nem soroltam fel, mert nincsenek. Biztosan vannak, ám ezek az olvasás és fordítás során nekem nem szúrtak szemet. Ha le akarnám mesélni, akkor biztosan előjönne pár hiányosság, de mesélőként olvasva szerintem egy kimondottan nívós anyagról van szó. Bátran ajánlom mesélőtársaim figyelmébe ezt a művet, és remélhetőleg hamarosan már magyarul is elérhető lesz. Érdemes lesz figyelni az lfg.hu és a Kaland, Harc Varázslat oldalakat!

Star Wars - A Mandalóriai Háborúk árnyékában (2. rész)

Túl rövidnek tűnő szabadságom alatt sor került a második felvonásra a Star Wars kampányból, és 8 hónap után végre élőben ülhettem le mesélni, hiányzott már. A karakterek ugyanazok, ezzel a felállással fog végigmenni a kampány.

Szóval a karakterek az aréna felé vették az útjukat, amely a Gödör nevű kantina belsejében épült fel. A csapat épp időben érkezett az esti párviadalok meghirdetéséhez. Két nő, egy Zabrak és egy ember csapott össze az első körben, meglehetősen középmezőny-beli rangadó, a ranglista 9. és 11. helyezettje harcolt. Végül némi meglepetésre a 11. helyezett Zabrak diadalmaskodott. A másik párbaj egy igazi derbi volt, a ranglista-vezető Wookie csapott össze a 3. helyezett Ithoriannal. Utóbbi versenyző nem kis döbbenetet keltett a csapat körében. Végül a Wookie ereje és rutinja diadalmaskodott, de a közönség egy izgalmas és kemény párbajnak lehetett szemtanúja.
Közben sikerült beszélniük Ajuurral, a hutt kegyesen megengedte, hogy beszéljenek vele, bár testőrei végig kéznél voltak. Megtudták, hogy Vin'del-nek hívják a twi'leket, aki mintegy két hete se szó, se beszéd lelépett, majd egy hete visszatért, összepakolta minden cuccát és eltűnt. Ez meglehetősen felbőszítette a huttot, hiszen a szerződéséből még mindig volt hátra fél év. Némi pénzt is hajlandó volt fizetni, hogy visszahozzák szakadár alkalmazottját, hogy milyen állapotban az már nem érdekelte. Sikerült rávenniük, hogy szétnézhessenek a twi'lek motelszobájában, hátha találnak valamit, ami megmagyarázza hová tűnhetett Vin'del. Végül a szemétledobó akna egy illesztésében lelt rá Lyle egy plasztik kártyára, amit Zaren segítségével sikerült is kipiszkálnia. A kártya egy "reülőjegy volt, mely az Onderonra szólt, az időpontja megegyezett Vin'del eltűnésével.
A csapat úgy következtetett (helyesen), hogy egy ekkora városban igen nehéz dolog megtalálni egyetlen személyt, így tervet eszeltek ki. Elhíresztelték a rosszabb hírű kantinákban, hogy "diszkrét fuvarozást" vállalnak, remélve, hogy sikerül tőrbe csalni Vin'del-t. Hamarosan jelentkezett is a twi'lek, egy személyes megbeszélést kérve a Racsni nevű rossz hírű krimóba. Nem volt mit tenni, Lyle vonakodva bár, de belement a dologba. Még volt egy fél napjuk, hogy megtalálják a rejtekhelyet, bízva abban, hogy a találkozó alatt meglovasíthatják a szkennert. Egy öreg ithoriai lomkereskedő hasznos információval tudott szolgálni, ugyanis a roncstelepen ahol ő guberálni árut beszerezni szokott úgy látta, hogy az egyik régi, használaton kívüli garázsba egy ideje új lakók költöztek. Hálájuk jeléül megvásároltak tőle egy igen rossz, de még menthető állapotban lévő datapadot, Kir szerint nem kevés munkával, de működésre tudja bírni. Így a duros és Zaren elindult felderíteni a roncstelepet amíg Yanec és Lyle az esti melóhoz szerzett be járműveket. Lyle magának egy gyors landspeeder "motort", míg Yanec egy "pick-up speedert" bérelt a szkenner elszállítására. A zabrak és társa útját is siker koronázta, ugyanis rábukkantak arra a garázsra ahol minden valószínűség szerint az ellopott szkenner lapul. Legalábbis a két gamorrean nehézfiú jelenléte erről tanúskodott.
Este Lyle szorongva bár, de elindult a találkahelyre míg a többiek a roncstelep felé vették az irányt. Yanec és társai látták Vin'del-t elindulni a város felé, kicsit kivártak, majd a garázsok tetején elindultak a kiszemelt hely felé. A nyitott bejárat előtt az egyik gamorrean grillezett épp valami patkányburgert, sajnos nem élvezhette ki utolsó vacsoráját, mert Yanec egy Force Grip segítségével elroppantotta a nyakát. Az élettelen test hatalmas csörömpöléssel döntötte fel sütőhelyet, a zajra kirontott a társa és egy trandoshan. A harc rövid volt és kíméletlen, természetesen hőseink győzelmével ért véget. Pechükre a trandoshan még tudta használni a komlinkjét, jelezve társának, hogy baj van. De a lényeg megvolt, a szkennert felpakolták a járgányra és a lehető leggyorsabban eltűntek a környékről.
Eközben Lyle a Racsniban megtalálta Vin'del-t és tárgyalni kezdtek, az ifjú minden időhúzási taktikát bevetett, hogy társainak elég ideje legyen visszaszerezni a Köztársaság tulajdonát. A beszélgetés közben egyszer csak a twi'lek elhallgatott, füléhez szorította komlinkjét, a szája pengevékonnyá keskenyedett és gyilkos pillantással nézett fel Lyle-ra. Rövig csend után elhangzott az a mondat, amit nagyon nem akart hallani a scoundrel: "Te is benne vagy." Lyle arcából a vér kiszökött, de megpróbálta az egyetlen dolgot ami szerinte kijuttathatja a csávából: mellébeszélt, adta az értetlent. Legnagyobb meglepetésére Vin'del egy darabig csak összeszűkült szemmel meredt rá, majd kiviharzott a kantinából. Az ifjú megkönnyebbült súhajjal roskadt vissza a székébe, ledöntve az előtte lévő ital maradékát.
A csapat Lundo műhelyében találkozott újra, megnyugodva konstatálták, hogy mindenki ép bőrrel megúszta az akciót. Így már nem volt akadálya, hogy a szkennert felpakolva a halott köztársasági katonáktól megörökölt transzportba elinduljanak a Wayland rendszerbe és telepítsék végre a felderítő egységet.

Star Wars - A Mandalóriai Háborúk árnyékában (1. rész)

Fél éve képtelen voltam egy bejegyzést összehozni a blogon, most viszont végre sikerült játszani néhányszor, így egy játékbeszámoló következik.

Az alap szetting a Régi Köztársaság idején a mandalóriai fenyegetés realizálódása. Egyelőre még csak pletykák és találgatások kaptak szárnyra, a valós veszély még nem érzékelhető. Itt kezdődik a kampány.

A karakterek:

Yanec Kworskee - Ember jedi, a csapat parancsnoka

Lyle Thaneo - Ember scoundrel, egy kereskedő fia, swoop versenyző és nagydumás

Kir Nootk - Duros scout, a csapat mérnöke és mindenese

Zaren Korr - Zabrak soldier, háttérbe húzódik, ritkán beszél

"A mandalóriai fenygetés igen is valós, de senki nem tesz ellene semmit." Ezzel a mondattal kezdődött a beszélgetés a karizmatikus jedi lovag, Revan és egy másik ifjú jedi, Yanec között. Nem kellett sok hozzá, hogy egy új taggal bővüljön azok köre, akik aktívan szerettek volna tenni valamit a Köztársaság védelméért. Egy héttel később Yanec Tarisra indult.

A bolygóra érve már várta informátora, egy szullusztáni, aki Lundoként mutatkozott be. Együtt összeállítottak egy csapatot a lehetséges nevekből, akiket Lundo kutatott fel Revan utasítására. Az első találkozóra a csapat tagjaival a Vonónyaláb kantinában került sor. Kir és Zaren meglehetősen visszafogottan és mereven viselkedtek ellentétben Lyle-lal, aki az elejétől fogva elég fesztelenül vetette bele magát a társalgásba. Miután röviden megismerkedtek egymással Lundo műhelye volt a következő állomás, ahol a szullusztáni ismertette velük az első küldetést. Egy egyszerű rutinfeladatról volt szó: a nemrég megérkezett szkenner-egységet kell telepíteni a közeli Wayland bolygón. A felszerelést egy transzport hozta Corellia-ból pár nappal ezelőtt. Némi balsejtelem fogta el a csapatot annak hallatán, hogy a szállítmány kísérői elmulasztották a legutóbbi bejelentkezésüket...

Félelmeik hamar beigazolódtak ahogy a privát dokkokhoz értek. A hangárajtó előtt senki nem állt, a hangárba beérve pedig négy holttestet fedeztek fel. A hajón rátaláltak a pilóta élettelen testére, közvetlen közelről több lövéssel végeztek vele. A szkennert természetesen sehol nem találták az 578-R típusú szállító rakterében. A hajó átkutatása során rájöttek arra, hogy még egy köztársasági katona volt a hajón, aki azonban eltűnt. Megtalálták a datapadját, amiben elolvashatták üzenetváltásait a katona barátnőjével, és megtudhatták azt is, hogy utoljára Onderonon állt meg a transzport üzemanyagot és némi készletet felvenni. 

A raktárból kiérve egy kislányba botlottak, aki elmondta, hogy látott két idegen fajút bemenni a hangárba, majd kicsit később távozni is egy kisebb konténerrel és azon egy férfi testével. Azt is megtudták, hogy a támadók egy twi'lek nő és egy trandoshan férfi voltak, akik fekete és vörös ruhát viseltek. A ruházat alapján a csapat nagy része azonnal a Black Vulkar bandára gondolt, hogy ők lovasíthatták meg a szkennert, hogy jó pénzért túladhassanak rajta. Következő útjuk az alsóvárosba vezetett.
Az első kantinábanm az Easy Rider-ben szerencsével is jártak, két Black Vulkar támasztotta a falat. Miután a csapat tagjai kikérték italaikat nagy tanakodásba fogtak, hogy miképp szerezzenek információt a fickóktól. Végül Lyle megunta a meddő vitatkozást és igen hitelesen alakítva a barátságos részeget leszervezett magának egy versenyt az egyikükkel, a tét a bandatagság. Már csak apjától kellett kölcsönkérni az állandóan eladásra szánt swoop versenygépet...
...amit balszerencséjére épp megérkeztekor adott el egy Durosnak. Ez úgy tűnt meg is lékeli az ifjú nagyszabású tervét, ám ha Lyle egyszer valamit a fejébe vesz... Követték Kir-rel a gép újdonsült tulajdonosát a garázsig, ahol aztán kezdetben szép szóval, majd egy pisztoly segítségével próbálták kierőszakolni az indítóchipet a gazdag Durosból. Közben ha akarták, ha nem, megtudták, hogy a híres Bastiano Coimbra de la Coronia-val (Iaz Vedo!) húztak ujjat, és ő könnyedén ellenük fordíthat befolyásos embereket. A bőbeszédű Duros fröcsögésének végül véget vetettek azzal, hogy betessékelték az egyik szekrénybe. Lyle végül jobb belátása ellenére odahívta Yanecet és közös erővel megegyeztek Bastianoval, hogy mindössze pár napra kölcsönveszik a gépet és egyben visszaszolgáltatják. A Duros ha morogva is, de engedett, hála a jedi jelenlétének.
Másnap Lyle bravúros versenyzéssel megnyerte a swoop-csatát az E-23 szeméttelepen kialakított pályán, így felvételt nyert a Black Vulkarok soraiba. Kirnek is sikerült rábaszélnie a bandatagokat, hogy jó szerelőből sosem lehet elég. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy két jó emberük is eltűnt nemrég, így kimondottan szüksége volt a bandának néhány új arcra.
A főhadiszálláson megismerkedtek a főnökkel, Dintal Streetchaser-rel és még néhány másik figurával innen-onnan. A leghasznosabbnak Norik, az egyik szerelő bizonyult. A testes szaki előszeretettel szórakoztatta anekdotáival Lyle-t, aki így azt is megtudta, hogy a két eltűnt Black Vulkar utoljára a Szende Twi'lek kantinában ünnepelte legutóbbi swoop győzelmét. Kapcsolatba lépett a készenlétben álló Yanec és Zaren párossal, akik a megadott hely felé vették az irányt.
Az alsóváros legmenőbb kantinájába tértek be, élőzenével (a TeraBiths együttes szolgáltatta a muzsikát) és ami még fontosabb hús-vér twi'lek táncoslányokkal! Bőséges jatt után megtudták, hogy valóban itt járt a két Black Vulkar, akiket egy twi'lek nő társaságában láttak távozni a kantinából. A pincérnő még fel is ismerte, ő az egyik párbajhős azokon a szervezett rendszeres párviadalokon, melyeket a hutt, Ajuur menedzsel.
Adott is a következő állomás, irány az Aréna!

És ennyi volt tömören két játékülés történése. A következő játék élőben lesz, mivel hazautazom Magyarországra két hétre. Az alatt az idő alatt összeülünk egy maratoni játékra, két mesélő egy-egy történetet szeretnénk ez alatt végigjátszani, az egyik ennek a sztorinak a folytatása lesz, a másik ha minden igaz egy kis Vampire.

A Kígyó visszatér - Google+ 1. rész

A múlt héten sikerült lemesélnem A Kígyó visszatér (Hősök Hajnala modul) első harcjelentét és némi szerepjátékot is belecsempészni a játékba. Ez első hangzásra nem tűnik soknak, nem is volt.
Elég tetemes késéssel sikerült elkezdeni a játékot, mivel vártunk további két emberre, de hiába, így végül négy játékossal fogtunk bele a kalandba. A roll20 alkalmazást használtuk rácsnak, és kiválóan teljesített nálam az első vizsgáján. Egy az egyben sikerült a modulban szereplő térképet ráhúzni a rácsra, így a Kincsestanya teljes pompájában tárulhatott a játékosaim szeme elé. Szép tokeneket is sikerült találni, valamint a további lehetőségek is nagyon hangulatosak és jók a játékhoz. A "Handout" lehetőség a kedvencem, ahová a kapitány naplóját másoltam be, valamint az "NPC-s" lehetőségnél is tudtam a szövetségesekhez és NJK-khoz képet és leírást társítani.
Maga a játék egy rövid bevetőből állt, ahol megismerkedhettek a játékosaim Escondite városával, majd kezdetét vette a harc a Kígyó hajdanvolt kapitányával és legénységével. Meglehetősen nehéz harc volt ez a csapat számára, és bár igaz, hogy lehetett volna hatékonyabban is taktikázni és effektívebben használni a karakterek képességeit (én például szinte mindig az Encounter Powerrel nyitok, a játékosok pedig igen sokáig tartogatták), azért nagy nehezen sikerült legyűrni az ellenséget. Utána még egy kis beszélgetés, döntéshozatal, hogy merre tovább, majd a csapat elindult a Kígyó halványodó sziluettje felé...
Egyelőre mindössze ennyi történt, a héten nem lesz játék, jövő héten következik a folytatás.