Star Wars - A mandalóriai háborúk árnyékában (3.rész)

Egy régi adósságom első részét törlesztem most, a Star Wars kampányunk harmadik beszámolója következik, kezdetnek emlékeztetőül a csapat tagjai:

Yanec Kworskee - Ember jedi
Lyle Thaneo - Ember scoundrel
Kir Nootk - Duros scout
Zaren Korr - Zabrak soldier

A csapat elindult a Wayland rendszerbe, hogy telepítse a kalandos körülmények között megkerült szkennert. Az út sima volt, probléma nélkül elérték céljukat, könnyedén le is szálltak a helyi kis településen. Észrevettek egy egyszemélyes vadászgépet is a másik leszállóhelyen.
Leszállás közben már kinézték, hogy hol lenne ideális a szkennert telepíteni, a bolgyó egyik nagyobb hegyének erdős csúcsa ideális helynek tűnt. Beszéltek a vársoka elöljárójával, aki segítőkésznek bizonyult és adott melléjük egy vezetőt. Beszámolt egy jediről is aki több napja érkezett ide ám egy nap őrjöngve berohant az erdőbe, azóta se látták. A helyi kantinában még beszélgetésbe elegyedtek a helyiekkel, akik jórészt favágók voltak. Sok újdonságot nem tudtak meg, de legalább egy kis kikapcsolódásban volt részük a monoton űrutazás után.
Reggel meg is jelent a vezetőjük, az öreg Mason. A csapat gyanakodva méregette a tragacsot amivel jött, de ő váltig bizonygatta, hogy Bessie el fogja őket vinni addig ameddig kell. Lyle hamar megkedvelte az öreget, aki előszeretettel sztorizgatott a hosszú út során. Zaren és a többiek inkább a platón gubbasztottak, nem kérve a véget nem érő történetekből. A scoundrel persze még adta a lovat Mason alá, bátorítva a mesélést. Éjszakára megálltak pihenni egyet, másnap dél környékére saccolták, hogy odaérnek a hegyhez. Yanec esti meditációja alatt zavarba ejtő felfedezést tett. Hirtelen áthetó fájdalom cikázott végig egész elméjén, érzelmek tornádója ragadta magával, gyász, kétségbeesés, harag, majd ahogy jött ez az érzés, úgy el is múlt. Falfehéren ment vissza a többiekhez, de azok hiába faggatták, pár rövid mondatnál többet nem tudtak belőle kihúzni.
Másnap kora délután oda is értek a hegyhez, de a neheze még csak most következett, fel kellett cipelni a szkennert a hegyre. Ezt egy rögtönzött szán segítségével sikerült is megvalósítani, bár jócskán besötétedett mire fel tudták küzdeni a kívánt magaslatra. A szerkezet beállítása maga is hosszú művelet volt, míg Kir ezzel bíbelődött, addig a többiek a horizontot kémlelték. Legnagyobb meglepéstükre egszer csak egy szállítóhajóra lettek figyelmesek. A hajó az erdő fölött lebegett egy darabig, mintha valamit kidobott volna. Zaren és Lyle nyugtalanul nézett össze. Közben Kir is végzett a műszaki munkával.
Mason a hegy tövénél várta őket, fütyörészve faragott egy botot mikor a csapat visszatért. Némi tanakodás után Zaren és Yanec javaslatára úgy döntöttek, hogy megnézik mégis milyen rakománytól szabadult meg a rejtélyes hajó. Nagyjából útban is volt visszafelé, minimális kitérő...
Ahogy visszafelé haladtak, Yanec hirtelen újra érezte az elsöprő érzelemhullámot, ezúttal mindennél erősebben, most már a forrás irányát és meg tudta állapítani. A platóról leugorva futásnak eredt, a többiek némi fáziskéséssel követték, jócskán leszakadva. Hamarosan lövések és fájdalomkiáltások hagjai ütötték meg a fülüket. Yanec ért először a tisztásra, ahol egy cathar jedi épp az utolsó három fegyveressel küzdött, akik ránézésre zsoldosok lehettek. Az embernek több se kellett és rendtársa segítségére sietett. Nyugtalanul tapasztalta viszont a catharból áradó gyűlölethullámot, teljesen úrrá lett rajta a harci őrjöngés. Rövidesen az utolsó ellenség is elesett, de ekkor a az ismeretlen harcos Yanec ellen fordult. A csapat vezetője nem akart ártani ellenfelének, így csak a védekezésre koncentrált, folyamatosan hátrálva. Kir próbált segíteni kábító lövésekkel társának, de inkább ártott vele, mint használt. Végül lassan felszállt a vörös köd és a cathar fáradtan, megtörten roskadt össze. Zokogva mesélte el, hogy szülőbolygóján óriási tragédia történt, nem volt ott, de érzi, halál és kétségbeesés uralkodik Catharon, és még a jedi meditációs gyakorlatokkal sem volt képes kizárni ezeket az intenzív érzelemhullámokat. Végül nagy nehezen sikerült teljesen megnyugtatnia Yanec-nek, majd ő is beszámolt ittlétük céljáról rendtársának, aki Zarga Noot néven mutatkozott be. Együtt mentek vissza Mason tragacsához. A jedi felajánlotta segítségét az ismeretlen űrhajó által kidobott rakomány felderítésében, amit a csapat hálásan fogadott.
Nem kellett sokat menniük, hogy a kinézett hely közelébe érjenek, halkan osontak az éjszakai erdőben céljuk felé. Hamarosan fényt vettek észre maguk előtt és egy kivilágított tisztás szélére értek. Vagy egy tucat zsoldos cipelt ládákat, szerelt össze különböző dolgokat itt. Yanec a támadás mellett döntött, és a csapat lerohanta a tábort, több irányból zúdítva rájuk lövéseket, a két jedi pedig kivont fénykarddal rontott a tömegbe. Hamarosan végeztek is ellenfeleikkel, bár Kirt csak a sors mentette meg attól, hogy egy szerencsés lövés küldetése végét jelentse. A halottak karján egy tetoválást találtak, amit Zaren mandalóriai eredetűként azonosított, bár ezzel a jellel konkrétan még nem találkozott. Az itt talált felszerelést egy halomba hordták és felgyújtották, hogy ha újabb csapatok jönnének ne tudják már ezeket használni.
Dolguk végeztével visszatértek Mason tragacsához. Az út visszafelé most már eseménytelenül telt, menet közben Yanec sok érdekes dolgot tudott meg a cather jeditől. Sikerült arra is rábeszélnie, hogy a hatalmas trauma után kérelmezze Reven-tól átmeneti pihentétését és térjen vissza egy jedi templomba, hogy meditációval és gyakorlatokkal újra visszanyerje lelki békéjét. A városkába visszatérve elváltak útjaik, Zarga beszállt űrhajójába és visszatért Coruscantra, a csapat pedig megköszönte Masonnek a segítéget és ők is visszaindultak Tarisra, hogy jelentsék sikerüket és újabb megbízatásra induljanak.

Star Wars - A Mandalóriai Háborúk árnyékában (2. rész)

Túl rövidnek tűnő szabadságom alatt sor került a második felvonásra a Star Wars kampányból, és 8 hónap után végre élőben ülhettem le mesélni, hiányzott már. A karakterek ugyanazok, ezzel a felállással fog végigmenni a kampány.

Szóval a karakterek az aréna felé vették az útjukat, amely a Gödör nevű kantina belsejében épült fel. A csapat épp időben érkezett az esti párviadalok meghirdetéséhez. Két nő, egy Zabrak és egy ember csapott össze az első körben, meglehetősen középmezőny-beli rangadó, a ranglista 9. és 11. helyezettje harcolt. Végül némi meglepetésre a 11. helyezett Zabrak diadalmaskodott. A másik párbaj egy igazi derbi volt, a ranglista-vezető Wookie csapott össze a 3. helyezett Ithoriannal. Utóbbi versenyző nem kis döbbenetet keltett a csapat körében. Végül a Wookie ereje és rutinja diadalmaskodott, de a közönség egy izgalmas és kemény párbajnak lehetett szemtanúja.
Közben sikerült beszélniük Ajuurral, a hutt kegyesen megengedte, hogy beszéljenek vele, bár testőrei végig kéznél voltak. Megtudták, hogy Vin'del-nek hívják a twi'leket, aki mintegy két hete se szó, se beszéd lelépett, majd egy hete visszatért, összepakolta minden cuccát és eltűnt. Ez meglehetősen felbőszítette a huttot, hiszen a szerződéséből még mindig volt hátra fél év. Némi pénzt is hajlandó volt fizetni, hogy visszahozzák szakadár alkalmazottját, hogy milyen állapotban az már nem érdekelte. Sikerült rávenniük, hogy szétnézhessenek a twi'lek motelszobájában, hátha találnak valamit, ami megmagyarázza hová tűnhetett Vin'del. Végül a szemétledobó akna egy illesztésében lelt rá Lyle egy plasztik kártyára, amit Zaren segítségével sikerült is kipiszkálnia. A kártya egy "reülőjegy volt, mely az Onderonra szólt, az időpontja megegyezett Vin'del eltűnésével.
A csapat úgy következtetett (helyesen), hogy egy ekkora városban igen nehéz dolog megtalálni egyetlen személyt, így tervet eszeltek ki. Elhíresztelték a rosszabb hírű kantinákban, hogy "diszkrét fuvarozást" vállalnak, remélve, hogy sikerül tőrbe csalni Vin'del-t. Hamarosan jelentkezett is a twi'lek, egy személyes megbeszélést kérve a Racsni nevű rossz hírű krimóba. Nem volt mit tenni, Lyle vonakodva bár, de belement a dologba. Még volt egy fél napjuk, hogy megtalálják a rejtekhelyet, bízva abban, hogy a találkozó alatt meglovasíthatják a szkennert. Egy öreg ithoriai lomkereskedő hasznos információval tudott szolgálni, ugyanis a roncstelepen ahol ő guberálni árut beszerezni szokott úgy látta, hogy az egyik régi, használaton kívüli garázsba egy ideje új lakók költöztek. Hálájuk jeléül megvásároltak tőle egy igen rossz, de még menthető állapotban lévő datapadot, Kir szerint nem kevés munkával, de működésre tudja bírni. Így a duros és Zaren elindult felderíteni a roncstelepet amíg Yanec és Lyle az esti melóhoz szerzett be járműveket. Lyle magának egy gyors landspeeder "motort", míg Yanec egy "pick-up speedert" bérelt a szkenner elszállítására. A zabrak és társa útját is siker koronázta, ugyanis rábukkantak arra a garázsra ahol minden valószínűség szerint az ellopott szkenner lapul. Legalábbis a két gamorrean nehézfiú jelenléte erről tanúskodott.
Este Lyle szorongva bár, de elindult a találkahelyre míg a többiek a roncstelep felé vették az irányt. Yanec és társai látták Vin'del-t elindulni a város felé, kicsit kivártak, majd a garázsok tetején elindultak a kiszemelt hely felé. A nyitott bejárat előtt az egyik gamorrean grillezett épp valami patkányburgert, sajnos nem élvezhette ki utolsó vacsoráját, mert Yanec egy Force Grip segítségével elroppantotta a nyakát. Az élettelen test hatalmas csörömpöléssel döntötte fel sütőhelyet, a zajra kirontott a társa és egy trandoshan. A harc rövid volt és kíméletlen, természetesen hőseink győzelmével ért véget. Pechükre a trandoshan még tudta használni a komlinkjét, jelezve társának, hogy baj van. De a lényeg megvolt, a szkennert felpakolták a járgányra és a lehető leggyorsabban eltűntek a környékről.
Eközben Lyle a Racsniban megtalálta Vin'del-t és tárgyalni kezdtek, az ifjú minden időhúzási taktikát bevetett, hogy társainak elég ideje legyen visszaszerezni a Köztársaság tulajdonát. A beszélgetés közben egyszer csak a twi'lek elhallgatott, füléhez szorította komlinkjét, a szája pengevékonnyá keskenyedett és gyilkos pillantással nézett fel Lyle-ra. Rövig csend után elhangzott az a mondat, amit nagyon nem akart hallani a scoundrel: "Te is benne vagy." Lyle arcából a vér kiszökött, de megpróbálta az egyetlen dolgot ami szerinte kijuttathatja a csávából: mellébeszélt, adta az értetlent. Legnagyobb meglepetésére Vin'del egy darabig csak összeszűkült szemmel meredt rá, majd kiviharzott a kantinából. Az ifjú megkönnyebbült súhajjal roskadt vissza a székébe, ledöntve az előtte lévő ital maradékát.
A csapat Lundo műhelyében találkozott újra, megnyugodva konstatálták, hogy mindenki ép bőrrel megúszta az akciót. Így már nem volt akadálya, hogy a szkennert felpakolva a halott köztársasági katonáktól megörökölt transzportba elinduljanak a Wayland rendszerbe és telepítsék végre a felderítő egységet.

Star Wars - A Mandalóriai Háborúk árnyékában (1. rész)

Fél éve képtelen voltam egy bejegyzést összehozni a blogon, most viszont végre sikerült játszani néhányszor, így egy játékbeszámoló következik.

Az alap szetting a Régi Köztársaság idején a mandalóriai fenyegetés realizálódása. Egyelőre még csak pletykák és találgatások kaptak szárnyra, a valós veszély még nem érzékelhető. Itt kezdődik a kampány.

A karakterek:

Yanec Kworskee - Ember jedi, a csapat parancsnoka

Lyle Thaneo - Ember scoundrel, egy kereskedő fia, swoop versenyző és nagydumás

Kir Nootk - Duros scout, a csapat mérnöke és mindenese

Zaren Korr - Zabrak soldier, háttérbe húzódik, ritkán beszél

"A mandalóriai fenygetés igen is valós, de senki nem tesz ellene semmit." Ezzel a mondattal kezdődött a beszélgetés a karizmatikus jedi lovag, Revan és egy másik ifjú jedi, Yanec között. Nem kellett sok hozzá, hogy egy új taggal bővüljön azok köre, akik aktívan szerettek volna tenni valamit a Köztársaság védelméért. Egy héttel később Yanec Tarisra indult.

A bolygóra érve már várta informátora, egy szullusztáni, aki Lundoként mutatkozott be. Együtt összeállítottak egy csapatot a lehetséges nevekből, akiket Lundo kutatott fel Revan utasítására. Az első találkozóra a csapat tagjaival a Vonónyaláb kantinában került sor. Kir és Zaren meglehetősen visszafogottan és mereven viselkedtek ellentétben Lyle-lal, aki az elejétől fogva elég fesztelenül vetette bele magát a társalgásba. Miután röviden megismerkedtek egymással Lundo műhelye volt a következő állomás, ahol a szullusztáni ismertette velük az első küldetést. Egy egyszerű rutinfeladatról volt szó: a nemrég megérkezett szkenner-egységet kell telepíteni a közeli Wayland bolygón. A felszerelést egy transzport hozta Corellia-ból pár nappal ezelőtt. Némi balsejtelem fogta el a csapatot annak hallatán, hogy a szállítmány kísérői elmulasztották a legutóbbi bejelentkezésüket...

Félelmeik hamar beigazolódtak ahogy a privát dokkokhoz értek. A hangárajtó előtt senki nem állt, a hangárba beérve pedig négy holttestet fedeztek fel. A hajón rátaláltak a pilóta élettelen testére, közvetlen közelről több lövéssel végeztek vele. A szkennert természetesen sehol nem találták az 578-R típusú szállító rakterében. A hajó átkutatása során rájöttek arra, hogy még egy köztársasági katona volt a hajón, aki azonban eltűnt. Megtalálták a datapadját, amiben elolvashatták üzenetváltásait a katona barátnőjével, és megtudhatták azt is, hogy utoljára Onderonon állt meg a transzport üzemanyagot és némi készletet felvenni. 

A raktárból kiérve egy kislányba botlottak, aki elmondta, hogy látott két idegen fajút bemenni a hangárba, majd kicsit később távozni is egy kisebb konténerrel és azon egy férfi testével. Azt is megtudták, hogy a támadók egy twi'lek nő és egy trandoshan férfi voltak, akik fekete és vörös ruhát viseltek. A ruházat alapján a csapat nagy része azonnal a Black Vulkar bandára gondolt, hogy ők lovasíthatták meg a szkennert, hogy jó pénzért túladhassanak rajta. Következő útjuk az alsóvárosba vezetett.
Az első kantinábanm az Easy Rider-ben szerencsével is jártak, két Black Vulkar támasztotta a falat. Miután a csapat tagjai kikérték italaikat nagy tanakodásba fogtak, hogy miképp szerezzenek információt a fickóktól. Végül Lyle megunta a meddő vitatkozást és igen hitelesen alakítva a barátságos részeget leszervezett magának egy versenyt az egyikükkel, a tét a bandatagság. Már csak apjától kellett kölcsönkérni az állandóan eladásra szánt swoop versenygépet...
...amit balszerencséjére épp megérkeztekor adott el egy Durosnak. Ez úgy tűnt meg is lékeli az ifjú nagyszabású tervét, ám ha Lyle egyszer valamit a fejébe vesz... Követték Kir-rel a gép újdonsült tulajdonosát a garázsig, ahol aztán kezdetben szép szóval, majd egy pisztoly segítségével próbálták kierőszakolni az indítóchipet a gazdag Durosból. Közben ha akarták, ha nem, megtudták, hogy a híres Bastiano Coimbra de la Coronia-val (Iaz Vedo!) húztak ujjat, és ő könnyedén ellenük fordíthat befolyásos embereket. A bőbeszédű Duros fröcsögésének végül véget vetettek azzal, hogy betessékelték az egyik szekrénybe. Lyle végül jobb belátása ellenére odahívta Yanecet és közös erővel megegyeztek Bastianoval, hogy mindössze pár napra kölcsönveszik a gépet és egyben visszaszolgáltatják. A Duros ha morogva is, de engedett, hála a jedi jelenlétének.
Másnap Lyle bravúros versenyzéssel megnyerte a swoop-csatát az E-23 szeméttelepen kialakított pályán, így felvételt nyert a Black Vulkarok soraiba. Kirnek is sikerült rábaszélnie a bandatagokat, hogy jó szerelőből sosem lehet elég. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy két jó emberük is eltűnt nemrég, így kimondottan szüksége volt a bandának néhány új arcra.
A főhadiszálláson megismerkedtek a főnökkel, Dintal Streetchaser-rel és még néhány másik figurával innen-onnan. A leghasznosabbnak Norik, az egyik szerelő bizonyult. A testes szaki előszeretettel szórakoztatta anekdotáival Lyle-t, aki így azt is megtudta, hogy a két eltűnt Black Vulkar utoljára a Szende Twi'lek kantinában ünnepelte legutóbbi swoop győzelmét. Kapcsolatba lépett a készenlétben álló Yanec és Zaren párossal, akik a megadott hely felé vették az irányt.
Az alsóváros legmenőbb kantinájába tértek be, élőzenével (a TeraBiths együttes szolgáltatta a muzsikát) és ami még fontosabb hús-vér twi'lek táncoslányokkal! Bőséges jatt után megtudták, hogy valóban itt járt a két Black Vulkar, akiket egy twi'lek nő társaságában láttak távozni a kantinából. A pincérnő még fel is ismerte, ő az egyik párbajhős azokon a szervezett rendszeres párviadalokon, melyeket a hutt, Ajuur menedzsel.
Adott is a következő állomás, irány az Aréna!

És ennyi volt tömören két játékülés történése. A következő játék élőben lesz, mivel hazautazom Magyarországra két hétre. Az alatt az idő alatt összeülünk egy maratoni játékra, két mesélő egy-egy történetet szeretnénk ez alatt végigjátszani, az egyik ennek a sztorinak a folytatása lesz, a másik ha minden igaz egy kis Vampire.