Vampire the Masquerade: Sons of Anarchy

Valószínűleg ennek a népszerű sorozatnak a címe lesz a következő hetek/hónapok alatt kidolgozásra kerülő új VtM krónikámnak a fedőneve. Egy bejegyzés arról, hogyan nem működik egy alapvetően jónak ígérkező ötlet, és abból hogyan alakul ki egy új inspiráció.
Mindennek az alapja az volt, hogy az elkezdett Giovanni krónika csapatkohézió híján kútba esett. A játékosok is jelezték, hogy annyira nem jött be a dolog (bár mindössze két játékalkalom ment le), és én is éreztem, hogy valami hiányzik. Nehéz beismerni, ha egy ötlet - aminek a kidolgozásába viszonylag sok energiát fektettem - nem működik a gyakorlatban. Nagyban megkönnyítette a döntést az, hogy én se voltam már beleszerelmesedve a dologba, így objektívan tudtam értékelni az eddig lemesélt eseményeket.
Alapvetően a következő problémák voltak a krónikával a játékosok és a saját belátásom szerint:

• a csapat két ancillából és egy ghoul-ból állt, így nem nagyon alakult ki köztük kötelék, nem is nagyon volt interakció
• ez leginkább arra vezethető vissza, hogy a két vámpír túl idős volt, a ghoul meg... nos, ghoul, így semmi alapja nem volt az egymás közelebbi megismerésének, három ifjúval több létjogosultsága lehetett volna
• a karakterek nem voltak egymásra utalva a legkisebb mértékben sem, még kiegészíteni sem kellett egymást, a megkezdett történetet akár egyetlan ravaszabb, megfelelő erőforrásokkal rendelkező vértestvér képes lett volna felgöngyölíteni

A többi dolog rendben volt, úgy gondolom az alaphelyzet, a körítés, a tálalás rendben volt, viszont a legelejétől hibás feltételezésre alapoztam, arra, hogy a karakterek együtt fognak működni. És itt érződik, hogy nagyon régen meséltem ebben a világban, mert előjöttek a fent leírt problémák, ami viszont nagyon beszürkítette a játékot. Így csakis a kuka lehetett a sorsa a történetnek. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni.

Még december vége környékén kezdtem el nézni a Sons of Anarchy (magyarul az igen művészi "Kemény motorosok" nevet viseli) sorozatot, hála a többi általam nézett aktuális sorozat téli szünetének. Nagyon hamar sikerült megfognia mind a sztorinak, mind a szereplőknek, az alaphelyzet is kimondottan tetszett. A harmadik évad környékén érett meg bennem az elhatározás, hogy egy hasonló alap kiváló lehet egy új Vampire krónikának. A felvetés elég nagy sikert aratott, a srácok vevők voltak az új ötletre.

A sorozathoz hasonlóan egy motoros banda lenne az alap, stílusosan Anarch csoportosulás. Itt nyer értelmet a poszt címe: Sons of Anarchy.

Itt a játékosok ifjú anarchokat játszanak, és egyelőre csak "próbaidősként" vannak jelen a bandában, még bizonyítaniuk kell. Ez rengeteg lehetőséget kínál bemutatni a krónika elején a város meghatározó hatalmi viszonyait, főbb NPC-ket, hangulatot teremteni rögtön az elején. Kapásból megvan az összetartó kapocs is, a banda testvériség-jellege kiválóan erősíti az összetartozást, a sorsközösséget, az összefogás szükségességét a külső tényezőkkel szemben, legyen az a Kamarilla, a Szabbat, más bandák, a rendőrség, vérfarkasok, stb.
Az eddigi meséimmel ellentétben nem egy városra szeretnék fókuszálni, hanem inkább egy régióra, így bár a banda székhelye Fairfield, CA lesz, rendszeres kirándulásokat fognak tenni Sacramentoba, San Franciscoba meg még ahová a szükség sodorja őket. Ez persze jóval több munkát jelent, de pont ez a mobilitás és szabadság az egyik fontos jellemzője a motoros létnek.
Rengeteg NPC-t és helyszínt kell még mindig kidolgoznom, hogy egyáltalán el tudjam indítani a krónikát, de ha egyszer megvan a díszlet, akkor onnantól viszonylag könnyű dolgom lesz már. Igazából ez az egyetlen dolog amit kimondottan gyűlölök a VtM-ben lusta mesélőként, a rengeteg felkészülést.
A karakterek előtörténetei már alakulnak, ahol szükséges játszunk egy kis prológust is, remélhetőleg még a tavasz során elkezdjük a játékot. Alapvetően rövid, 3-4 órás játékülések lesznek havi 1-2 alkalommal hétköznap.

Jelenleg kis pihenésként Helvécziát játszunk ezzel a csapattal, ahol Aladárt, a czigány sírrabló vagabundot személyesítem meg. A bátor kalandorok eddigi történetét majd egy poszt formájában hamarosan közzé is teszem.

Planescape - 1. játékalkalom

Hétvégén végre sikerült összehozni az első játékot a már egy ideje készülő Planescape kampányomhoz. A tervezgetés és egyeztetés a játékosokkal már zajlott egy ideje, nem akartam vele kapkodni, mindenképp személyre szabott mesét akartam. Végül sikerült találni egy időpontot ami mindenkinek megfelelt, így került sor az első közös játékra.

Rövid beszámoló következik, kis értékelés a végén.

A karakterek:

- Baeris, Half-elf Sorcerer

- Corian Nargos Rey, Drow Rogue

- Dante, Human Warlock

- Északiszél Sylian, High Elf Wizard

- Sisakos Brol, Human Paladin of Tempus

A csapattagok külnböző módokon, de nagyjából egy időben kerültek Sigil városába, és hamarosan sikerült felvenniük a kapcsolatot a Kívülállókkal (The Outsiders). Találkoztak a vezetőjükkel, Ottoval, aki mesélt nekik kicsit Sigilről, és a csoportosulásokról. Megtudták azt is, hogy szeretne szervezett frakciót alakítani a Külsősökből, hogy jobban érvényesülhessenek, védettebbek legyenek a síklakókkal szemben. Ehhez természetesen az kell, hogy pár másik csoport hasznosnak lássa őket és tartozzanak a Külsősöknek pár szívességgel. Itt jönnek be a képbe az új fiúk...

A Porembereknek (Dustmen) mostanában meggyűlt a bajuk egy titokzatos gyilkossal, aki időnként újabb és újabb "munkásokat" pusztít el. A csapat kapott az alkalmon, hogy bebizonyíthassa, lehet rájuk számítani. Rögtön el is indultak a Mauzóleum felé, szerencsére Corian az elmúlt napokban többször is járt a hatalmas, komor épület közelében, így gond nélkül odavezette a többieket.
Odavezető útjuk során találkoztak pár helyi érdekességgel, mint amilyen egy dabus, aki épp egy düledező viskó elbontásán fáradozott, vagy egy gyűjtő, aki épp két holttestet tolt kordén a Mauzóleum kapujához. Betértek egy rövid időre a csalogató, Gyűlő Por nevet viselő kocsmába, mely hűen nevéhez, a Poremberek "szórakozóhelye". Némi eredménytelen társalgás és a formalinba áztatott személyzet megcsodálása után visszatértek az utcára, és azon törték a fejüket, hogyan nyerhetnének bebocsájtást a falakon belülre.
A szerencse segítségükre sietett, még ha kicsit rendhagyó formában is. A korábban a dabus által bontásra ítélt ház tövében egy Poros holttestére leltek, némi tanakodás után a csapat kettévált, Dante és Sylian elindultak a kapu felé, hogy értesítsék a frakció illetékeseit, a többiek a hullánál maradtak.
Sisakos Brol és Baeris egy rögtönzött nyomozásba kezdett, jutalmuk egy sikátorból feléjük lőtt nyílvessző volt. Még észrevették a menekülő női alakot és Brol egy emberes dobással sikeresen kihasított belőle egy kisebb húsdarabot dobófejszéjével. Végül a rejtélyes nő kereket oldott, a nagydarab harcos pedig kellemetlen felfedezést tett: a kimetszett hús szürke, és nem vérzik...
Közben visszatértek a többiek is a Poremberek egyik komor adeptusával, aki megerősítette, hogy a hús valóban egy élőholttól származik (az, hogy konkrétan megkóstolta a húst némi viszolygást váltott ki), és hírt adott arról is, hogy másvalaki pedig a falakon belül iktatott ki két újabb munkást. A csapatot némileg meglepte, hogy két gyilkossal is dolguk van, de felajánlották a segítségüket, amit némi fontolgatás után elfogadott a csuhás. Beszámolt egy rosszul sikerült rituáléról is, mely során a holttest felpattant a kőlapról, rátámadott egy beavatottra, majd elmenekült. Megosztotta gyanúját, hogy az egyik gyilkos valószínűleg ez az engedetlen holttest lehet, a másikról sajnos fogalma sincs.
A csapat következő útja újra a Gyűlő Porba vezetett, ahol megtudták, hogy egy "szerződéses" munkás gondolta meg magát az utolsó utáni pillanatban, akit Shurának hívtak, még
a hozzávetőleges lakhelyét is megtudták. Ahogy elindultak arrafelé, az egyik sikátorból fegyverek zaja ütötte meg a fülüket. Corian egyedül lopakodott oda megnézni, és egy férfit látott ahogy egy élőholt nővel hadakozik, beszélve hozzá, folyamatosan csak védekezve és hátrálva. A tolvaj miután úgy gondolta, hogy eleget látott, elindult vissza a többiekhez, de ahogy elfordult, a férfi tiszta, erős hangját hallotta:
- Nem hagysz nekem más választást: Lathander nevében elűzlek innen!
Erős, mennyei fény villant, ami teljesen elvakította a drow-t, félig vakon botorkált vissza társaihoz és mesélte el, hogy mi történt.
Innen folyatódik legközelebb a történet...

Mesélői kommentár: 
Első alkalomnak kiváló volt, sokat nem haladt előre a cselekmény, de nem is volt ez gond ezúttal. A csapat először játszott így együtt, volt kis ismerkedés fázis, karakterleírás, minden ami kell. Nekem is furcsa volt, hogy nem a szokásos arcoknak mesélek, bele kellett rázódnom a mesélésbe, szerencsére ez elég gyorsan sikerült.
Új kampány kezdésekor próbálok az első alkalmak során több leírást és egyedi hangulati elemet belevonni a mesélésbe, itt is volt pár rövidebb jelenet, ami a cselekményhez nem kapcsolódott, de kiemelte Sigil furcsaságait, mint pl. a dabus vagy a gyűjtő.
Ami egy kis fejtörést okozott még az a karakterek elhelyezése a városban, hiszen ez a szetting nem éppen első szintű karakterek játszótere, így jött a bizonyítási fázis, és a "nem kár értük" felfogás. Úgy gondoltam, ez tükrözi valamelyest az erőviszonyokat.
A következő alkalomra valamikor márciusban kerül sor.

Amikor a D&D 5. kiadás találkozik a dédapjával

Rögtön az év második napján egy laza kis D&D-vel nyitottunk, a változatosság kedvéért én meséltem, bár kissé last minute derült ki a dolog.
Mit tesz ilyenkor az élelmes (lusta?) mesélő? Előkap egy klasszikus modult és átdolgozza az új kiadásra! Ajánlom mindenkinek a régi AD&D kalandokat, rengeteget találni elszórva PDF-ben a neten, mindenki megtalálja a neki szimpatikusat.
Már egy ideje ott senyvedt a meghajtómon a pár hónapja a DriveThruRPG-ről ingyen (!) letöltött Temple of Elemental Evil, így végre alkalmam nyílt rá, hogy a csapat elé vessem.
Néhány tapasztalat a játékélménnyel és az átdolgozással kapcsolatban:

• gyakorlatilag változatlanul hagyhatók az ellenségek értékei (természetesen az új kiadásra aktualizálva), de a számukat érdemes kissé visszább venni, a legelső csatában az egy szem magányos óriásvarangy majdnem felfalta a csapat harcosát egy harapásból
• a narratív mesélés bőven elég a harc során, nagyban meggyorsítja a játékot, igen kellemes felüdülés a 4. kiadás grides sakkozásához képest
• az átírása a kaland aktuális szakaszának az új kiadásra nem vett több időt igénybe másfél óránál, a modul első felének átolvasásával és pár egyéni módosítás eszközlésével a teljes felkészülés mindössze 4 órát vett igénybe (normál esetben ez nálam a duplája szokott lenni)
• ha a gnóm illúzionista a 850 arany értékű míves tőrt elteszi a későbbi színháza kellékének, az pár játékosnál kivágja a biztosítékot
• mind ahogy az is, ha nevezett gnóm meg se hallva a másik karakter javaslatát, pár másodperc múltán ugyanazt a saját ötleteként adja elő
• és mindezen felül ő végez a legtöbb ellenséggel és diadalittasan rikoltozva szórja a harcos háta mögül a tűznyilakat

A következő posztokban leginkább a soron következő két kampányom elkészítése és történései kapják majd a reflektorfényt. A Giovanni krónikát félredobtam és helyette egy Anarch krónikába fogunk március környékén (kis darkos Sons of Anarchy), illetve szombaton ha minden jól megy a Planescape kampány is elindul végre.

Sárkánytle le, kincset össze... - A feltámadás

Nagyjából egy éve történt, hogy utoljára írtam a blogra, elég trehány dolog volt részemről, de hát így alakult ez az év.
Ha már ennyi idő eltelt, vázlatosan összefoglalom mi minden történt a blog szerény írójával (velem) 2014-ben:

- március elején hazatért Magyarországra
- lakásfelújított
- vett egy fekete labrador kiskutyát, Merlint
- munkát keresett és talált
- megszerette a sört
- járt Németországban, kétszer
- megnézte a Hobbit 3-at, kétszer
- megkérte barátnője kezét (és a válasz egy "igen" volt).

 Ennyit a személyes oldalról, nézzük mi történt szerepjáték terén:

 - mesél egy Vampire: The Masquerade Giovanni krónikát
- mesélt Lost Mines of Phandelver-t
- résztvevője egy Star Wars kampánynak
- elkészült egy Planescape kampány kidolgozásával D&D 5. kiadás alatt

 És hogy mik a tervek az új esztendőre, szigorúan szerepjátékra leszűkítve:

- folytatni a Vampire krónikát
- folytatni a Star Wars kampányt
- elkezdeni a Planescape kampányt, új csapat számára (ideje kicsit a vérfrissítésnek)

 Röviden ennyi, nem terveztem grandiózus dolgokat erre az évre, ha ezt a három kampányt egész éven át tudnám vinni, boldog ember lennék, jelenleg úgy tűnik van is realitása a dolognak.

Ahogy előző évben is ígértem, próbálok többet foglalkozni a bloggal, a játékbeszámolók mellett több mesélői szemszögű anyagot is összehozni, kicsit kiszélesíteni a blogon felmerülő témákat. Hogy kicsit magamat is ösztönözzem, egy új köntöst is adtam a blognak. Igyekszem majd még szépítgetni rajta, de inkább a bejegyzésekre próbálok majd fókuszálni. Remélem, idén sikerül is tartanom magam az elképzeléseimhez.

Star Wars - A mandalóriai háborúk árnyékában (3.rész)

Egy régi adósságom első részét törlesztem most, a Star Wars kampányunk harmadik beszámolója következik, kezdetnek emlékeztetőül a csapat tagjai:

Yanec Kworskee - Ember jedi
Lyle Thaneo - Ember scoundrel
Kir Nootk - Duros scout
Zaren Korr - Zabrak soldier

A csapat elindult a Wayland rendszerbe, hogy telepítse a kalandos körülmények között megkerült szkennert. Az út sima volt, probléma nélkül elérték céljukat, könnyedén le is szálltak a helyi kis településen. Észrevettek egy egyszemélyes vadászgépet is a másik leszállóhelyen.
Leszállás közben már kinézték, hogy hol lenne ideális a szkennert telepíteni, a bolgyó egyik nagyobb hegyének erdős csúcsa ideális helynek tűnt. Beszéltek a vársoka elöljárójával, aki segítőkésznek bizonyult és adott melléjük egy vezetőt. Beszámolt egy jediről is aki több napja érkezett ide ám egy nap őrjöngve berohant az erdőbe, azóta se látták. A helyi kantinában még beszélgetésbe elegyedtek a helyiekkel, akik jórészt favágók voltak. Sok újdonságot nem tudtak meg, de legalább egy kis kikapcsolódásban volt részük a monoton űrutazás után.
Reggel meg is jelent a vezetőjük, az öreg Mason. A csapat gyanakodva méregette a tragacsot amivel jött, de ő váltig bizonygatta, hogy Bessie el fogja őket vinni addig ameddig kell. Lyle hamar megkedvelte az öreget, aki előszeretettel sztorizgatott a hosszú út során. Zaren és a többiek inkább a platón gubbasztottak, nem kérve a véget nem érő történetekből. A scoundrel persze még adta a lovat Mason alá, bátorítva a mesélést. Éjszakára megálltak pihenni egyet, másnap dél környékére saccolták, hogy odaérnek a hegyhez. Yanec esti meditációja alatt zavarba ejtő felfedezést tett. Hirtelen áthetó fájdalom cikázott végig egész elméjén, érzelmek tornádója ragadta magával, gyász, kétségbeesés, harag, majd ahogy jött ez az érzés, úgy el is múlt. Falfehéren ment vissza a többiekhez, de azok hiába faggatták, pár rövid mondatnál többet nem tudtak belőle kihúzni.
Másnap kora délután oda is értek a hegyhez, de a neheze még csak most következett, fel kellett cipelni a szkennert a hegyre. Ezt egy rögtönzött szán segítségével sikerült is megvalósítani, bár jócskán besötétedett mire fel tudták küzdeni a kívánt magaslatra. A szerkezet beállítása maga is hosszú művelet volt, míg Kir ezzel bíbelődött, addig a többiek a horizontot kémlelték. Legnagyobb meglepéstükre egszer csak egy szállítóhajóra lettek figyelmesek. A hajó az erdő fölött lebegett egy darabig, mintha valamit kidobott volna. Zaren és Lyle nyugtalanul nézett össze. Közben Kir is végzett a műszaki munkával.
Mason a hegy tövénél várta őket, fütyörészve faragott egy botot mikor a csapat visszatért. Némi tanakodás után Zaren és Yanec javaslatára úgy döntöttek, hogy megnézik mégis milyen rakománytól szabadult meg a rejtélyes hajó. Nagyjából útban is volt visszafelé, minimális kitérő...
Ahogy visszafelé haladtak, Yanec hirtelen újra érezte az elsöprő érzelemhullámot, ezúttal mindennél erősebben, most már a forrás irányát és meg tudta állapítani. A platóról leugorva futásnak eredt, a többiek némi fáziskéséssel követték, jócskán leszakadva. Hamarosan lövések és fájdalomkiáltások hagjai ütötték meg a fülüket. Yanec ért először a tisztásra, ahol egy cathar jedi épp az utolsó három fegyveressel küzdött, akik ránézésre zsoldosok lehettek. Az embernek több se kellett és rendtársa segítségére sietett. Nyugtalanul tapasztalta viszont a catharból áradó gyűlölethullámot, teljesen úrrá lett rajta a harci őrjöngés. Rövidesen az utolsó ellenség is elesett, de ekkor a az ismeretlen harcos Yanec ellen fordult. A csapat vezetője nem akart ártani ellenfelének, így csak a védekezésre koncentrált, folyamatosan hátrálva. Kir próbált segíteni kábító lövésekkel társának, de inkább ártott vele, mint használt. Végül lassan felszállt a vörös köd és a cathar fáradtan, megtörten roskadt össze. Zokogva mesélte el, hogy szülőbolygóján óriási tragédia történt, nem volt ott, de érzi, halál és kétségbeesés uralkodik Catharon, és még a jedi meditációs gyakorlatokkal sem volt képes kizárni ezeket az intenzív érzelemhullámokat. Végül nagy nehezen sikerült teljesen megnyugtatnia Yanec-nek, majd ő is beszámolt ittlétük céljáról rendtársának, aki Zarga Noot néven mutatkozott be. Együtt mentek vissza Mason tragacsához. A jedi felajánlotta segítségét az ismeretlen űrhajó által kidobott rakomány felderítésében, amit a csapat hálásan fogadott.
Nem kellett sokat menniük, hogy a kinézett hely közelébe érjenek, halkan osontak az éjszakai erdőben céljuk felé. Hamarosan fényt vettek észre maguk előtt és egy kivilágított tisztás szélére értek. Vagy egy tucat zsoldos cipelt ládákat, szerelt össze különböző dolgokat itt. Yanec a támadás mellett döntött, és a csapat lerohanta a tábort, több irányból zúdítva rájuk lövéseket, a két jedi pedig kivont fénykarddal rontott a tömegbe. Hamarosan végeztek is ellenfeleikkel, bár Kirt csak a sors mentette meg attól, hogy egy szerencsés lövés küldetése végét jelentse. A halottak karján egy tetoválást találtak, amit Zaren mandalóriai eredetűként azonosított, bár ezzel a jellel konkrétan még nem találkozott. Az itt talált felszerelést egy halomba hordták és felgyújtották, hogy ha újabb csapatok jönnének ne tudják már ezeket használni.
Dolguk végeztével visszatértek Mason tragacsához. Az út visszafelé most már eseménytelenül telt, menet közben Yanec sok érdekes dolgot tudott meg a cather jeditől. Sikerült arra is rábeszélnie, hogy a hatalmas trauma után kérelmezze Reven-tól átmeneti pihentétését és térjen vissza egy jedi templomba, hogy meditációval és gyakorlatokkal újra visszanyerje lelki békéjét. A városkába visszatérve elváltak útjaik, Zarga beszállt űrhajójába és visszatért Coruscantra, a csapat pedig megköszönte Masonnek a segítéget és ők is visszaindultak Tarisra, hogy jelentsék sikerüket és újabb megbízatásra induljanak.

Múltból a jövőbe: 2013/14

Ez az év elég érdekesen alakult szerepjáték téren, gyakorlatilag minden létező tervem kicsit máshogy sült el, mint ahogy eredetileg terveztem. De így sem panaszkodhatok, értek kellemes meglepetések.
Elsőként a 2013-as terveket és azok (nem) megvalósulását nézem végig, bár meglepve tapasztaltam, hogy több dolog részben mégis sikerült:

• Tervbe vettem a szerepjátékos klubban egy kampány elindítását, amiből végül nem lett az égvilágon semmi. Az év második felében nem is voltam ott, jórészt a rendszeres játszott meccseknek köszönhetően, amiből minden hétvégére jutott legalább egy. 
• A kelta RPG project kútba esett, ennek több oka is volt: nem volt elég időm dolgozni rajta, keveset tudtam hozzá olvasni emiatt, meg őszintén szólva a lelkesedés is elfogyott az új rendszer kidolgozása iránt. Magát a kelta szettinget még lehet, hogy egyszer ki fogom dolgozni Dragon Age-hez, ahogy azt eredetileg is terveztem. Talán...
• Blackmarsh lefordítását végül az év utolsó negyedére csak sikerült befejeznem, és külön öröm, hogy még pont az év végén meg is jelent. Bízom benne, hogy több csapat számára sikerült hasznos kiegészítővel kedveskednie a KHV csapatának.
• Sikerült befejezni az angol játékosokkal a Scales of War kampány Rivenroar kazamatáját. Kellemes kis kaland volt és egy új élmény volt angolul szerepjátszani. Ugyanennek a csapatnak elkezdtem mesélni a Kígyó visszatért, de sajnos szétment a csapat, így két játékalkalom után befulladt a a dolog, pedig kimondottan tetszetősen indult!
• Örültem, hogy viszonylag rendszeresen tudtunk magyar barátaimmal együtt játszani a Google+ segítségével, így tudtuk tartani a kapcsolatot és pár egész jó játékülést sikerült összehozni, mégha végül a Shadowrun játék nem is valósult meg.
• Sikerült elég sokat mesélnem a már tervezett Mandalóriai Háborús Star Wars kampányból, igaz még mindig el vagyok maradva két játékülés beszámolójával, remélem hamarosan azt is tudom pótolni. A Vízmélye központú AD&D kampányom kezdetleges állapotban üldögél a polcomon, a World of Darkness ötletem végül pedig a süllyesztőbe dobtam.

Hozott pár érdekes újdonságot is az elmúlt év:

• A nyári pangás után ősztől kimondottan felpörgött a szerepjátékos életem, nagyrészt az lfg.hu-s kezdeményezéseknek köszönhetően. Így sikerült kipróbálnom Rappan Athuk-ot, és részt vettem az Alkony Urai kampányban is, mindkettő sokkal többet nyújtott számomra, mint azt előzetesen vártam. Ha minden jól alakul, akkor mindkét téren lesz folytatás is, bizakodva várom!
• Rengeteg új szabálykönyvvel gazdagodtam, remélhetőleg mindegyik új szerzeményem sikerül majd használnom is. Csak néhány példa: Dragonlance Campaign Setting, Planescape Boxed Set, Song of Ice and Fire RPG, Lord of the Rings, D&D 3rd Edtion alapkönyvek, Forgotten Realms Campaign Setting és Monsters of Faerun, Vampire: The Requiem.
• Elindítottam egy új kampányblogot a hamarosan kezdődő Feywild kampányomhoz.

És akkor néhány terv az új évre, mert mindig kell valamit kitűzni, hogy aztán ne valósulhasson meg:

• Mindenképp szeretnék ezzel a bloggal többet foglalkozni, az elmúlt évben közel sem sikerült annyit, mint szerettem volna. Ezt jól mutatja az is, hogy a 2012-es év 36 bejegyzésével szemben 2013-ban mindössze 7 bejegyzést sikerült összehoznom. Ez mindenképp gyászos teljesítmény volt részemről.
• Hamarosan útjára indítom a Feywild kampányomat, bízom benne, hogy hosszú ideig sikerül benne játszani.
• Ebben az évben is szeretnék legalább egy angol nyelvű szerepjátékos anyagot lefordítani. Erre a célra Southland-et néztem ki, mely részben szintén Rob Conley munkája. Ahogy a licenszeket néztem, ugyanúgy közkinccsé tehető mint Blackmarsh. Nem mellesleg a játék tesztelői közt egy ismerős névre is bukkantam...
• Az egyre aktívabb Google+ játékoknak köszönhetően gondolkodom néhány egyalkalmas ötletem kidolgozásán és lemesélésén.

Nagy vonalakban ennyi, az idei terveket jóval óvatosabban próbáltam megfogalmazni, de reménykedem benne, hogy ezek jó részét sikerül is megvalósítanom. De biztos vagyok benne, hogy tartogat pár kellemes meglepetést 2014...

Új kampányblog

Januártól indítom útjára új kampányomat D&D 4. kiadás alatt, amihez úgy döntöttem, hogy külön kampányblogot vezetek játékosaim számára, hogy minden egy helyen legyen.
Természetesen próbálok visszatérni ehhez a bloghoz is, az utóbbi hónapok nem úgy alakultak, hogy nagyon tudtam volna írni ide, igaz, sok szerepjátékra sem volt alkalom.
Még van két játékbeszámolónyi elmaradásom Star Wars téren, valamint tervezek egy összegzést írni az utóbbi hónapok alatt játszott Alkony Urai kampányhoz. Ezt próbálom még az év vége előtt megtenni, de ha nem sikerül, akkor még mindig ott a következő év!
Az új kampányblog neve:
Feywild Védelmében
Itt egy kicsit gyakrabban fognak a közeljövőben megjelenni bejegyzések, ahogy újabb dolgokat írok le a kampányról és elkezdődik a játék. Remélem, hogy egy hosszú kampány veszi kezdetét és lesz módom mindkét bloggal kicsit jobban törődni mint azt ezzel tettem az utóbbi időben.