Ranathvan romvárosa - Újratöltve

Még otthon kezdtem el mesélni egy D&D 4th Edition kampányt, melynek központja Ranathvan ősi romvárosa volt. Most ezt tervezem újraéleszteni, és tisztességesen megírni kampányként, remélhetőleg sikerül egy olyan helyszínt alkotnom, ahol más csapatok is kalandokat lelhetnek, ha sikerül majd végigmesélnem itt és utána PDF-ben elkészíteni modulként.

Ezt a kampányt az internetes társaimnak tervezem lemesélni az új év kezdetével, párhuzamosan a Scales of War kampánnyal, ezzel kicsit tehermentesítve a mesélőt. Felváltva fogunk majd mesélni, ha minden jól megy majd.

Terveim szerint a várost zónákra osztom, és így "feldarabolva" alakítom a karakterek várható szintjéhez. Ez otthon elég jól bevált, már ameddig jutottunk a játékkal, remélhetőleg az egész városon keresztül megoldható lesz. Szerintem igen, mivel ahogy a csapat halad a város szíve felé, úgy lesz egyre nagyobb a kihívás. 

Ranathvan romvárosa gyakorlatilag egy óriási megadungeon lesz, amely a mocsárban indul az zöldfülű karakterek számára, és a város ősi kazamatáiban ér véget egy ősi rettenet legyőzésével. 

Ezzel úgy néz ki, hogy 2013-ban két csapatnak mesélek majd, egyiknek ezt, másiknak pedig egy AD&D kampányt, melyről már korábban írtam. Játékosként pedig remélem, hogy minél több új rendszert kipróbálhatok majd, és sikerül érdekes beszámolókat írnom majd róluk.

Tegnap egy újabb játékot sikerült a klubban kipróbálnom, egy gyors Bang! után játszottunk egyet a The Red Dragon Inn nevű játékkal, és el is határoztam, hogy amint tudok, beruházok rá. Zseniális játék, afféle "Fantasy Drinking Game", melynek alapszituációja, hogy a csapat visszatért legutóbbi küldetéséről, és most ülnek az ivóban és tisztességes ivászatba kezdenek. Az győz aki utolsóként marad talpon, és ennek érdekében különféle kártyákkal lehet a társakat szívatni. Kiesni úgy lehet, hogy a karaktert kiüti az alkohol vagy elfogy a pénze. Szerintem zseniális a játék, óriásiakat lehet rajta röhögni. Az élvezetet külön növelte még, hogy én nyertem meg a játékot, bár ez papírforma eredmény volt, hiszen én voltam a törpével. 

Remélhetőleg még ebben az évben sikerül elindítani az AD&D kampányt, és játékosként is sikerül egy kampányban részt vennem. Egyelőre egy Pathfinder egylövéses játékban játszottam, és megtetszett a rendszer, eddig még sosem játszottam ezzel a játékkal. Talán rá lehet beszélni a mesélőt, hogy kezdjen valami hosszabb mesébe.

A fiúk a klubból

Szerencsére nem a sorozatról lesz szó, hanem eddigi tapasztalataimról a Kingston Games Group-ról.
Az internet segítségével találtam meg ezt a játékos klubot mielőtt kiutaztam. A kezdeti berendezkedés után sikerült is felvennem velük a kapcsolatot, megtudtam, hogy még mindig megvan ez a csoport, keddenként és vasárnaponként járnak össze a Willoghby Arms-ban egy játékra. A tagok nagy része legalább tíz évvel idősebb nálam, az átlagéletkor erősen 30 felett van. Én általában csak vasárnaponként jutok el oda, a kedd esték túlnyomórészt röplabda meccsekkel telnek. Vasárnap viszont a munka végeztével egy gyors zuhany után egyből oda szoktam indulni, így általában este 6-tól 11-ig/éjfélig ott is tartózkodom.
Szerepjátékosok és táblás játékosok vegyesen vannak, utóbbiak vannak túlerőben. Eddig több táblás/kártyás játékot is kipróbáltam, mint pl.: Game of Thrones, Dominant Species, Ascension, Tomb. Nagyon kellemes szórakozás, és sokszor egy menet tart addig, mint egy rövidebb játékülés. Szerencsémre sikerült már a szerepjátékba is belekóstolnom, egy egylövéses AD&D kalandot kezdtem el mesélni, egy játékülésen túl vagyok, még egy kell nagyjából a kaland befejezéséhez. Ennek végeztével, nagyjából havi egy alkalom rendszerességgel belefogok egy kampányba is ebben a rendszerben, erről igyekszem itt is naplót vezetni ahogy haladnak az események.
Játékosként egyelőre még nem sikerült kipróbálnom magam (kivéve a Google+ játék), de ami késik nem múlik, úgy néz ki, hogy a Pendragon nevű szerepjátékban részt vehetek, és talán hamarosan elkezdődik egy másik játék is, a rendszert még nem tudom mi lesz. Egy másik asztalnál pedig már többször láttam egy csapatot akik Travellert játszanak, amit hallottam és olvastam eddig arról a rendszerről felkeltette az érdeklődésem, remélem egyszer alkalmam nyílik azt is kipróbálni.
Ami furcsa volt, de jól eső, hogy gyorsan sikerült felvennem a fonalat az itteniekkel, könnyen beszélgetésbe tudok majdnem bárkivel elegyedni. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a szerepjáték az bárhol szerepjáték, így mindig van miről beszélni, és az angol elnevezésekkel általában mindenki találkozik. Ez egy kultúra, ami többé-kevésbé mindenhol ugyanaz, így könnyen akad közös téma. "Mióta játszol? Milyen rendszerekben? Játszani és mesélni is szoktál?" valamint előkerülnek az emlékezetes játékok is, amit mesélni és hallgatni is mindig jó. És így gyakorlatilag azonnal lett egy társaság akikkel szívesen ülök le akár csak beszélgetni is, ha épp nem sikerült összehozni aznap estére egy játékot. És a szerepjáték természetéből kifolyólag egyáltalán nem érződik a korkülönbség, mindenki azért jön ide, hogy kiszakadjon a hétköznapokból, kockát csörgessen és jókat nevessen. Kimondottan jó érzés, hogy a sok újdonság mellett (baloldali közlekedés, pfujj) van egy olyan dolog, ami alapjaiban ugyanaz mint otthon és az életem szerves részét képezi.

Szerepjáték Albionban - Első benyomások

Egy hónapja vagyok kint Angliában, most már mondhatom azt, hogy sikerült berendezkedni, és szép lassan sínre került minden. Így talán már valamivel rendszeresebben tudok a bloggal és a szerepjátékkal is törődni, de azért az elmúlt időszakban is próbáltam időt szakítani rá, és lehetőséget találni a játékra.
Ez egyelőre félig sikerült. Találtam a közelben egy szerepjátékos klubot, ahová kétszer el is látogattam már, de sajnos a szerepjátékos részleggel még nem sikerült találkoznom, csak a táblás játékosokkal. Múlt vasárnap azért engedtem a kíváncsiságnak és ha már meginvitáltak, bekapcsolódtam egy játszma Game of Thrones társasjátékba. Nagyon hangulatos játék, nekem bejött, így valószínűleg máskor is kárpótolom magam egy partival, ha már nem jött össze a szerepjáték rész. A helyszín maga ahol játszunk egy elképesztően hangulatos pub emeletén van, igazi old-school hangulata van a helynek, kívülről és belülről egyaránt. A pub a Willoghby Arms névre hallgat, és íme egy kép róla:

Elvonási tüneteimet próbálom internetes játékkal csökkenteni, ez végre, hosszas szervezgetés és egyeztetés után sikerült is, így szerdán este le is ültünk pár angol sráccal a számítógépeink elé és a kezdeti Skype szerencsétlenkedés után végül Google+ segítségével bele is kezdtünk a Scales of War hivatalos kiadvány végigjátszásába. Két harc és némi szerepjáték fért bele abba a szűk három órába, de kiváló módja, hogy kicsit kikapcsolódjon az ember, és kockát csörgessen.
Kezdeti várakozásaimat túlszárnyalta a játékélmény, 5 ember könnyedén tudott játszani, kevés volt a statikus zörej, a kép megfelelő volt, és úgy abszolút élvezhető volt a játék, hogy a DM kamerája a saját gridjére volt irányítva, és bemondásra tologatta a tokeneket. Semmi alkalmazást nem használtunk a játékhoz, nem tudom, hogy esetleg később fogunk-e, de ez az első próbajáték így is jó móka volt.
A játékostársakkal szerintem szerencsém van, abszolút jó fej, huszonéves srácok. Sosem volt nagy káosz, nem volt keresztbe beszélés, ami azért abszolút fontos feltétele annak, hogy ilyen körülmények között jót lehessen játszani. De szerencsére azért amikor a szükség megkívánta, egy-egy ironikus megjegyzés, egy helyzetpoén kellően jó hangulatot és oldottságot adott a játéknak, nem volt egy másodpercig se "hardcore" jellege a dolognak. Folytatás ha minden igaz jövő hét szerdán, amennyire lehet, próbáljuk rendszeressé tenni a játékot, mindenkinek bejött a dolog.

Kelta RPG téren is vannak fejlemények, leginkább a tulajdonságmeghatározás téren sikerült zöld ágra vergődni, majd pár mondatban azt is leírom egy külön bejegyzésben, néhány egyéb aprósággal együtt. Emellett pedig lassan befejezem a Basic Fantasy elvállalt részének fordítását, már csak négy oldalam van hátra belőle, reményeim szerint a jövő hét végére elkészülök vele.

Fura hely ez az Anglia

Erre már régebben rájöttem, de a hét végén csak még biztosabbá váltam e téren.
Kiírtak barátnőm sulijában egy olyan pályázatot, ahol templomi széket kell tervezni. Elvárások: legyen párnázás nélkül is kényelmes, passzoljon a történelmi háttérhez, ne sértse fel a kövezetet, egymásra rakhatóak legyenek, sőt még paddá is legyenek összeépíthetők... Ejha... Ez nekem eléggé betett, bár meg kell jegyeznem érdekes téma, kihívás lehet. Kíváncsi leszek a győztes darabra!