D&D 4th edition megadándzsön - part 1.

Igaz, a játék múlt hét vasárnap volt, de csak most sikerült billentyűzetet ragadnom, hogy írhassak róla. Beszámoló.

Nos, hőseink visszavonultan élték életüket Sziklahát most már békés városában. Mindez szép és jó volt, ám egy régi ellenlábasuk úgy döntött, hogy kiegyenlíti a számlát. Cathris, a varázslóból lett lich testet öltött és az elmúlt éveket azzal töltötte, hogy bosszút álljon a kalandozókon akik elpusztították anyagi testét, mikor pont végzett az átváltozási rituáléjával. Lélekkövét sikerült elteleportálnia az elhagyatott Viharvölgy erődjébe mielőtt a kalandozók végeztek vele. Az erőd kazamatáinak mélyén öltött újra testet és tervezgette bosszúját, népesítette be a kazamatát és tette menedékét biztonságossá. Majd megmérgezte a kalandozókat, kiknek karján ezután ott sötétlett sötét jegye, egy vérszínű csontkéz. A csapatnak egy hónapja van, hogy megküzdjenek a lich-csel és elpusztítsák, különben a méreg végez velük. Így nem maradt más választásuk, mint újra fegyvert ragadni, és elverekedni magukat Viharvölgy erődje kazamatáinak legmélyére és ott legyőzzék Cathris-t és elpusztítják lélekkövét.

Fél nap utazás után jutottak el a vár roppant kapujáig, amit viszont a lich egy sötét erőtérrel lezárt, amin nem tudtak hőseink áthatolni. Viszont náémi tanakodás után arra jutottak, hogy mivel az erődöt valaha a város lakói használták veszély esetén, ezért kell, hogy legyen egy másik bejárat, legalábbis egy vészkijárat. Pár óra múltán rábukkantak a barlang bejáratára, ami előtt valamiféle humanoid lények tábora állt üresen. Az első csata a barlang első nagy termében várt rájuk, troglodyte-ok csapata támadt rájuk, ám minden különösebb megerőltetés nélkül legyőzték e mélységlakókat. Majd röviddel ezután kampós rémek ereszkedtek alá a barlang mennyezetéről, melyek hangjára már korábban felfigyelt a csapat kószája. A szívós lények kezdetben kihívást jelentettek, ám pár jól elhelyezett vágás után már a csapat került előnybe és hamarosan három tetemmel gazdagodott a barlang padlója. 

Ahogy haladtak tovább, egy csontvázra bukkantak, melynek hátából egy nyílvessző állt ki. Gyorsan megszabadították attól a két mágikus tárgytól amit leltek rajta, majd újra nekiindultak, hogy végre kijussanak ebből a sötét lyukból. A földalatti folyó szelte keresztül a nagy csarnokot ahová értek. Szerencsére a helyiek építettek rá hidat, ám annak túlsó felén hatalmas kígyók és egy medúza íjász állta el útjukat. Hosszú, de egyoldalú csata kezdődött, ami hőseink győzelmével ért véget. A medúza nyakába egy apró aranycsontocskát találtak egy bőrszíjon, amely egy kézközépcsontot formázott. 

Mivel érezhetően frissebb levegő jött a kivezető egyetlen járatból, ezért a csapat úgy döntött, hogy megvizsgálja azt a nagy termet ami mellett még régebben elhaladtak. Egy barlangi tó foglalta el a terem nagy részét ahonnan egy hatalmas mélységi hidra rontott rá hőseinkre, ám négy feje ellenére nem tudta az erős páncélokat hathatósan áttörni. Ha mégis sikerült, a pap gyógyító varázslatai hamar beforrasztották a komolyabbnak tűnő sebeket is.

Így a diadallal már nem maradt ellenség a föld alatti járatban, és a csapat a kivezető járat felé vette az irányt újfent, hogy folytassák küldetésüket, melynek célja a lich végső elpusztítása...

Ééés, ennyi! Eddig jutottunk el múlt alkalommal, folytatás várhatóan a két ünnep között. Elemzés, gondolatok, tervek a jövőre nézve pár napon belül...