Egy régi adósságom első részét törlesztem most, a Star Wars kampányunk harmadik beszámolója következik, kezdetnek emlékeztetőül a csapat tagjai:
Yanec Kworskee - Ember jedi
Lyle Thaneo - Ember scoundrel
Kir Nootk - Duros scout
Zaren Korr - Zabrak soldier
A csapat elindult a Wayland rendszerbe, hogy telepítse a kalandos körülmények között megkerült szkennert. Az út sima volt, probléma nélkül elérték céljukat, könnyedén le is szálltak a helyi kis településen. Észrevettek egy egyszemélyes vadászgépet is a másik leszállóhelyen.
Leszállás közben már kinézték, hogy hol lenne ideális a szkennert telepíteni, a bolgyó egyik nagyobb hegyének erdős csúcsa ideális helynek tűnt. Beszéltek a vársoka elöljárójával, aki segítőkésznek bizonyult és adott melléjük egy vezetőt. Beszámolt egy jediről is aki több napja érkezett ide ám egy nap őrjöngve berohant az erdőbe, azóta se látták. A helyi kantinában még beszélgetésbe elegyedtek a helyiekkel, akik jórészt favágók voltak. Sok újdonságot nem tudtak meg, de legalább egy kis kikapcsolódásban volt részük a monoton űrutazás után.
Reggel meg is jelent a vezetőjük, az öreg Mason. A csapat gyanakodva méregette a tragacsot amivel jött, de ő váltig bizonygatta, hogy Bessie el fogja őket vinni addig ameddig kell. Lyle hamar megkedvelte az öreget, aki előszeretettel sztorizgatott a hosszú út során. Zaren és a többiek inkább a platón gubbasztottak, nem kérve a véget nem érő történetekből. A scoundrel persze még adta a lovat Mason alá, bátorítva a mesélést. Éjszakára megálltak pihenni egyet, másnap dél környékére saccolták, hogy odaérnek a hegyhez. Yanec esti meditációja alatt zavarba ejtő felfedezést tett. Hirtelen áthetó fájdalom cikázott végig egész elméjén, érzelmek tornádója ragadta magával, gyász, kétségbeesés, harag, majd ahogy jött ez az érzés, úgy el is múlt. Falfehéren ment vissza a többiekhez, de azok hiába faggatták, pár rövid mondatnál többet nem tudtak belőle kihúzni.
Másnap kora délután oda is értek a hegyhez, de a neheze még csak most következett, fel kellett cipelni a szkennert a hegyre. Ezt egy rögtönzött szán segítségével sikerült is megvalósítani, bár jócskán besötétedett mire fel tudták küzdeni a kívánt magaslatra. A szerkezet beállítása maga is hosszú művelet volt, míg Kir ezzel bíbelődött, addig a többiek a horizontot kémlelték. Legnagyobb meglepéstükre egszer csak egy szállítóhajóra lettek figyelmesek. A hajó az erdő fölött lebegett egy darabig, mintha valamit kidobott volna. Zaren és Lyle nyugtalanul nézett össze. Közben Kir is végzett a műszaki munkával.
Mason a hegy tövénél várta őket, fütyörészve faragott egy botot mikor a csapat visszatért. Némi tanakodás után Zaren és Yanec javaslatára úgy döntöttek, hogy megnézik mégis milyen rakománytól szabadult meg a rejtélyes hajó. Nagyjából útban is volt visszafelé, minimális kitérő...
Ahogy visszafelé haladtak, Yanec hirtelen újra érezte az elsöprő érzelemhullámot, ezúttal mindennél erősebben, most már a forrás irányát és meg tudta állapítani. A platóról leugorva futásnak eredt, a többiek némi fáziskéséssel követték, jócskán leszakadva. Hamarosan lövések és fájdalomkiáltások hagjai ütötték meg a fülüket. Yanec ért először a tisztásra, ahol egy cathar jedi épp az utolsó három fegyveressel küzdött, akik ránézésre zsoldosok lehettek. Az embernek több se kellett és rendtársa segítségére sietett. Nyugtalanul tapasztalta viszont a catharból áradó gyűlölethullámot, teljesen úrrá lett rajta a harci őrjöngés. Rövidesen az utolsó ellenség is elesett, de ekkor a az ismeretlen harcos Yanec ellen fordult. A csapat vezetője nem akart ártani ellenfelének, így csak a védekezésre koncentrált, folyamatosan hátrálva. Kir próbált segíteni kábító lövésekkel társának, de inkább ártott vele, mint használt. Végül lassan felszállt a vörös köd és a cathar fáradtan, megtörten roskadt össze. Zokogva mesélte el, hogy szülőbolygóján óriási tragédia történt, nem volt ott, de érzi, halál és kétségbeesés uralkodik Catharon, és még a jedi meditációs gyakorlatokkal sem volt képes kizárni ezeket az intenzív érzelemhullámokat. Végül nagy nehezen sikerült teljesen megnyugtatnia Yanec-nek, majd ő is beszámolt ittlétük céljáról rendtársának, aki Zarga Noot néven mutatkozott be. Együtt mentek vissza Mason tragacsához. A jedi felajánlotta segítségét az ismeretlen űrhajó által kidobott rakomány felderítésében, amit a csapat hálásan fogadott.
Nem kellett sokat menniük, hogy a kinézett hely közelébe érjenek, halkan osontak az éjszakai erdőben céljuk felé. Hamarosan fényt vettek észre maguk előtt és egy kivilágított tisztás szélére értek. Vagy egy tucat zsoldos cipelt ládákat, szerelt össze különböző dolgokat itt. Yanec a támadás mellett döntött, és a csapat lerohanta a tábort, több irányból zúdítva rájuk lövéseket, a két jedi pedig kivont fénykarddal rontott a tömegbe. Hamarosan végeztek is ellenfeleikkel, bár Kirt csak a sors mentette meg attól, hogy egy szerencsés lövés küldetése végét jelentse. A halottak karján egy tetoválást találtak, amit Zaren mandalóriai eredetűként azonosított, bár ezzel a jellel konkrétan még nem találkozott. Az itt talált felszerelést egy halomba hordták és felgyújtották, hogy ha újabb csapatok jönnének ne tudják már ezeket használni.
Dolguk végeztével visszatértek Mason tragacsához. Az út visszafelé most már eseménytelenül telt, menet közben Yanec sok érdekes dolgot tudott meg a cather jeditől. Sikerült arra is rábeszélnie, hogy a hatalmas trauma után kérelmezze Reven-tól átmeneti pihentétését és térjen vissza egy jedi templomba, hogy meditációval és gyakorlatokkal újra visszanyerje lelki békéjét. A városkába visszatérve elváltak útjaik, Zarga beszállt űrhajójába és visszatért Coruscantra, a csapat pedig megköszönte Masonnek a segítéget és ők is visszaindultak Tarisra, hogy jelentsék sikerüket és újabb megbízatásra induljanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése