2012. november 22., csütörtök

A fiúk a klubból

Szerencsére nem a sorozatról lesz szó, hanem eddigi tapasztalataimról a Kingston Games Group-ról.
Az internet segítségével találtam meg ezt a játékos klubot mielőtt kiutaztam. A kezdeti berendezkedés után sikerült is felvennem velük a kapcsolatot, megtudtam, hogy még mindig megvan ez a csoport, keddenként és vasárnaponként járnak össze a Willoghby Arms-ban egy játékra. A tagok nagy része legalább tíz évvel idősebb nálam, az átlagéletkor erősen 30 felett van. Én általában csak vasárnaponként jutok el oda, a kedd esték túlnyomórészt röplabda meccsekkel telnek. Vasárnap viszont a munka végeztével egy gyors zuhany után egyből oda szoktam indulni, így általában este 6-tól 11-ig/éjfélig ott is tartózkodom.
Szerepjátékosok és táblás játékosok vegyesen vannak, utóbbiak vannak túlerőben. Eddig több táblás/kártyás játékot is kipróbáltam, mint pl.: Game of Thrones, Dominant Species, Ascension, Tomb. Nagyon kellemes szórakozás, és sokszor egy menet tart addig, mint egy rövidebb játékülés. Szerencsémre sikerült már a szerepjátékba is belekóstolnom, egy egylövéses AD&D kalandot kezdtem el mesélni, egy játékülésen túl vagyok, még egy kell nagyjából a kaland befejezéséhez. Ennek végeztével, nagyjából havi egy alkalom rendszerességgel belefogok egy kampányba is ebben a rendszerben, erről igyekszem itt is naplót vezetni ahogy haladnak az események.
Játékosként egyelőre még nem sikerült kipróbálnom magam (kivéve a Google+ játék), de ami késik nem múlik, úgy néz ki, hogy a Pendragon nevű szerepjátékban részt vehetek, és talán hamarosan elkezdődik egy másik játék is, a rendszert még nem tudom mi lesz. Egy másik asztalnál pedig már többször láttam egy csapatot akik Travellert játszanak, amit hallottam és olvastam eddig arról a rendszerről felkeltette az érdeklődésem, remélem egyszer alkalmam nyílik azt is kipróbálni.
Ami furcsa volt, de jól eső, hogy gyorsan sikerült felvennem a fonalat az itteniekkel, könnyen beszélgetésbe tudok majdnem bárkivel elegyedni. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a szerepjáték az bárhol szerepjáték, így mindig van miről beszélni, és az angol elnevezésekkel általában mindenki találkozik. Ez egy kultúra, ami többé-kevésbé mindenhol ugyanaz, így könnyen akad közös téma. "Mióta játszol? Milyen rendszerekben? Játszani és mesélni is szoktál?" valamint előkerülnek az emlékezetes játékok is, amit mesélni és hallgatni is mindig jó. És így gyakorlatilag azonnal lett egy társaság akikkel szívesen ülök le akár csak beszélgetni is, ha épp nem sikerült összehozni aznap estére egy játékot. És a szerepjáték természetéből kifolyólag egyáltalán nem érződik a korkülönbség, mindenki azért jön ide, hogy kiszakadjon a hétköznapokból, kockát csörgessen és jókat nevessen. Kimondottan jó érzés, hogy a sok újdonság mellett (baloldali közlekedés, pfujj) van egy olyan dolog, ami alapjaiban ugyanaz mint otthon és az életem szerves részét képezi.

2012. november 5., hétfő

Google+ szerepjáték tapasztalatok

Több játékalkalom eltelte után egy kisebb összegzés következik most a Google+ Hangout alkalmazással létre hozott szerda esti szerepjátékokról. 
A Scales of War kampányt kezdtük el játszani, D&D 4th Edition rendszerben. Semmi cifra nincs a modulban, de mégis jól esik minden héten egyszer leülni néhány órát kockát csörgetni. Egy játékalkalom átlagban 3 órát jelent, ebbe nagyjából két-három harc és megfelelő mennyiségű interakció fér bele. 
Semmilyen programot nem használunk játék közben, csak sima webkamera és mikrofon, a mesélő kamerája harcok alatt a saját asztalára irányítva, térképek mintaszerűen grid-re felrajzolva, vagy Dungeon Tile-okkal kirakva, a szörnyek és karakterek hivatalos kiadású tokenek. Néha váltakozik a kamera képminősége, de különösebb probléma eddig nem adódott, mindenki könnyen követni tudta az eseményeket, a mozgás meghatározása pedig az égtájak segítségével történik, pl.: "A karakterem mozog kettőt északra, egyet észak-nyugatra, majd még kettőt nyugatra." Ez könnyű és jó módszer szerintem, nem volt probléma sosem így a mozgásokkal, a mesélő könnyen tudta követni, hogy merre is akarunk mozogni.
A kockadobásokra sem használunk semmilyen alkalmazást, mindenki dob a saját kis asztalán, és bemondja az eredményt, mindenki el is fogadja, így ilyen téren semmi probléma nincs megint.
Legalább négyen mindig voltunk eddig, egy játékos volt mindig maximum, aki valami reális indok miatt hiányzott. Szerencsére mindig mindenki előre jelezte, hogy ha a következő hét nem jó neki, jó a kommunikáció, nem volt még olyan hogy elmaradt volna játék, aki megígérte, ott volt a gép előtt időben. Az épp távol lévő játékosok könnyen felvehették az események fonalát, mert a mesélő a Wizards of the Coast felhasználói profiljában készített egy blogot a kampányról, amit mindenki el tud olvasni, így tudja, hogy mi történt amíg ő távol volt, tehát nem megy el értékes idő az estéből.
Úgy gondolom, hogy a legnagyobb veszélye a Google+ játékoknak az, hogy az emberek lemondják a részvételt, és mivel itt általában nem közeli ismerősökről van szó, így talán könnyebben is hajlamos lemondani egy játékos valami mondvacsinált indokkal, vagy egyszerűen nem jelenik meg. Nekem szerencsém van ezekkel a srácokkal, mert megbízhatóak, és eddig ha valaki nem ért rá előre jelezte, általában már az előző játékalkalom végén. 
Ami egy másik nehezítés lehet, ha a játékosok nem hajlandók egymásra figyelni és sok a keresztbe beszélés, meg nagy lehet így a káosz. Mivel a hangminőség nem mindig tökéletes, ezért fontos, hogy a játékosok ne beszéljenek (sokat) feleslegesen, hanem ha valaki beszél, akkor a többiek legyenek csendben, várják meg amíg befejezi. 
Viszont összességében megfelelő társakkal egy nagyon hangulatos, jó játékot eredményező módszer a Google+ arra, hogy sikerüljön az ország vagy a világ bármely pontjáról más játékosokkal pár órát kellemesen eltölteni.