2011. november 30., szerda

Eközben, a műhelyben...

Szépen haladok életem első "megadándzsönével". Elég nagy tuskóba vágtam a csatabárdot, de a lelkesedés megvan, szeretném, ha élvezetesre sikeredne. Így mostanában az esték Monster Manual olvasással, képek keresésével és térképek rajzolásával telnek.
Most leírom, hogy építettem fel idáig a dolgokat, de mivel játékosaim is ide szoktak tévedni, így csak általánosságban beszélek. Ha vége a történetnek, akkor az addigra szépen elkészült és kiegészített PDF-et pedig majd közzé teszem, kíváncsi leszek mások véleményére.
Átfogóan, a következőképp láttam neki a munkának:
1. Kitaláltam a háttértörténetet. Elfeküdtem, végiggondoltam, hogy mi bírhat rá egy magas szintű kalandozócsapatot, hogy lemerészkedjen egy kazamatába. Mivel egylövéses, és 11. szintről indulnak a játékosok, nem akartam, hogy egy nem átélt kalandból érkezzenek, amit csak én erőltettem rájuk. Az alaphelyzet az, hogy már egy ideje visszavonultak a kalandozástól, és egy város megbecsült polgáraiként élik mindennapjaikat. És itt indul majd a cselekmény, ami ráveszi őket, hogy ragadjanak újra fegyvert.
2. A főgonosz. Természetesen! Ő van a kazamata legmélyén, ő mozgatja az egészet. Meghatározása épp ezért a legfontosabb, mert: ki kell találni mi a fenét keres ott lent. Nem szeretem az összefüggés nélküli dolgokat. Igen, legyen már oka ott lenni, ne csak azért, mert hát ott a helye. Másodsorban, személye (faja, minősége) nagyban meghatározza a kazamatában élő ellenségek minőségét. Valószínűleg egy démonúrnál szektások, démonok, idézett lények, stb. lesznek a fő monszterek. Egy drow elfnél, valószínűleg még több drow elf. És így tovább. Ez nagy segítség, mert fókuszálja a keresést a sok lénytípus között.
3. A felépítés. Először nem írok le semmit. Leülök valami nyugis helyen (a WC ideális hely erre!), és végiggondolom, mit is akarok. Milyen hosszúak legyenek a szintek, hány szint legyen, milyen arányban legyen harc/fejtörő/skill challenge/egyéb. Legyen-e ott valami NPC? Legyen-e szükség valami speciális objektumra, legyen az akár egy kulcs, vagy rituális tekercs, ami fontos szerepet játszik később? Ha ez mind megvan nagy vonalakban, kezdődhet a munka!
4. A szintek térképei, a térképek "benépesítése". Hol a kincseskamra? Hol van a testőrök szállása? Szörnyek vagy egy szfinx őrzi a nagy hatalmú varázstárgyat a nagy barlangüregben? Ránézel a megrajzolt térképre és mindezt elhelyezed rajta.
5. Az encounter-ek összerakása. Legyen az harc, párbeszéd és/vagy skill challenge. Mindegyikre kell pár jegyzet legalább. Harcnál az ellenfelek, párbeszédnél, hogy mi legyen a célja (megvesztegetés, fogoly kikérdezése, stb.) és esetleg onnan milyen képességdobások indíthatók. Vagy egy csapdákkal teletűzdelt folyosó, ahol kezdődhet a képességdobálás.
6. Kincsek. A harcok során zsákmányolt, vagy akár egy kincseskamrában heverő javak. Érdemes előre elhelyezni őket, hogy ne üljön le a játék, mert a Dungeonmaster's Guide-ot bújom, hogy miből mennyit adjak.
7. A prezentáció. Hogy adom elő, hogy mutatom be a játékosoknak? Képek, zene, miniatűrök, stb. Ki lehet nyomtatni és eléjük tenni a főgonoszról készült rajzot például. Tervezem, hogy készítek miniatűröket is, mivel azért a fizetésem másra is eltudom költeni, mint sok ezer forintot erre költeni. Például parafakorongokra fel lehet ragasztani kinyomtatott és kartonra ragasztott képeket a szörnyekről, és máris kész a miniatűr, én ezt tervezem. Remélem lesz rá elég időm.
Hát nagy léptékekben így készül az én kalandmodulom. Nagyon remélem, hogy mindenki jól fogja magát érezni, és sikerül egy igazi, feelinges szerepjátékot végigjátszani.

Conan, a barbár

Eredetileg moziban akartam megnézni, de most itthon tettem meg, így a végére érve nem is bánom, bár a 3D biztos sokat dob rajta, de rá is fér. Alapvetően egy nézhető film, ha az ember megbocsát neki pár dolgot.
Nekem az egész film nagyon steril. A helyszínek, a jelmezek mind mesterkéltnek és nem "természetesnek" hatnak nekem. Olyan se íze, se bűze érzésem volt végig.
A harc, sajnos, elég művi és még ügyetlen is. A vágások nem igaziak, nagyon nem sikerült szerintem élethűre. Pedig pont ez lett volna a film lényege. Kár érte.
Ez a kettő alapvetően eléggé meg is ölte a filmet. Pedig lett volna benne fantázia, nekem például Conan karaktere kifejezetten bejön, Jason Momoa ideális választás volt. Ő alapvetően meg is menti a filmet, mert életszerűvé teszi a barbárt. Nem lett túl hollywood-i, legalább a főhős nem.
Maga a történet fantasy standard. Van a fő gonosz, örök életre, világuralomra és "vééégtelen nagy hatalooom"-ra tör, ehhez feláldozna egy szép hölgyet, akit persze megment majd főhősünk. Semmi gond ezzel, semmi világmegváltás, csak akció. De könyörgöm, legalább akkor lett volna az a rohadt harc eltalálva!
Minden negatívum ellenére kellemes másfél órát jelent ez a film, de Schwarzi-t nem taszítja le a trónról. A régi technikák ellenére sokkal jobban ott van a feeling amögött a film mögött.
Hogy ki a jobb Conan? Szerintem kiegyezhetnek döntetlenben.
Úgy látszik, ha minőségi, lebilincselő fantasy filmet akarok, kell még egy évet várnom A hobbitra, és addig rongyosra nézni A Gyűrűk Urát.

2011. november 29., kedd

Egy megtalált emlék

A napokban ütött szöget a fejembe egy emlék, ahogy ötleteltem a következő D&D mesémen. Úgy rémlett, hogy én gyerekkoromban láttam valami D&D alapú rajzfilmet, olyan 8 éves koromban talán. Most rá is kerestem, és tényleg volt ilyen film, emlékszem, még anno videotékából kölcsönöztük ki szüleimmel a részeit! És természetesen fent van mindenki videómegosztóján. A neve sem túl bonyolult:
Dungeons and Dragons
Azt hiszem nosztalgiázok kicsit...

2011. november 17., csütörtök

Újra itt

Nos, sikerült hazatérni Londonból, lassan be is érem magam a munkával, és a Skyrim-et is kipróbáltam. Azt hiszem most már van egy kis időm ide is írni.
Úti beszámolót mellőzöm, összességében életem nagy kalandja volt ez az út, mivel eddig még sosem voltam külföldön. Már meg is van márciusra az újabb repülőjegy, kell a repeta. Így is nehezen jöttem haza, kis híján kint felejtettem magam. Az azért durva, hogy a fontot 345 HUF-ért vettem indulás előtt pár nappal, és a héten láttam, hogy azóta már 375-re nőtte ki magát. Örülnék, ha márciusra csoda történne...
A hétvégén meg is volt alakuló ülésünk, hosszú torporból úgy néz ki feltámad a Vampire játék újra nálunk. Rögtön két karakteren is gondolkodhatok, mivel ketten is kedvet kaptak a meséléshez. Kezdünk egy laza Victorian Age játékkal, alap szituáció: egy öreg megbízza a kotériát, hogy egy idegen városban védje meg az érdekeltségeit. Ez leginkább gazdasági, így szociálisabb karakterekre van szükség, felső 10.000, szakember, stb. koncepcióban. Ide még semmi ötlet, bár egy régi karakterem pont illene ide, nem akarom szegényt másodszor is feltámasztani.
A másik modern kor, ancillákkal. Helyszín: Birmingham, Alabama. Érdekes infó a városról, hogy ez otthonom, Székesfehérvár testvérvárosa. A kotéria összetartó erejét egy titkos társaság és a városban található mágikus fókuszpontok adják. Ebből érződik is, hogy kicsit misztikus/intrikus lesz a kaland, mert természetesen egy új hercegnek köszönhetően jó pár ilyen gócpont a mi új területeinken kívül esik. Így a motiváció is megvan amellett, hogy a régi hatalmunkat visszaszerezzük a város felett. Ide már van koncepció, majd ha kidolgoztam, valószínűleg kiteszem ide is.
Maga a rendszer Masquerade/Requiem hibrid lesz. Régi klánok, új szabályok. A Victorian Age lesz a tesztüzem ezen a téren, remélhetőleg pár héten belül belevágunk.
Karakter előtörténet írás után meg majd visszatérek a kelta krónikához, annak indítása valószínűleg az új évre esik majd.

2011. november 1., kedd

Madame Tussauds - London

Pénteken éjjel sikeresen megérkeztem Londonba, és sikeresen túléltem életem első repülőútját. Érdekes dolog ez a repülés, még nem döntöttem el, hogy tetszik-e vagy sem. Talán majd a visszaút után...
Vasárnap a Madame Tussauds panoptikumban jártunk, bár a két órás sorban állás annyira nem tetszett. Mindenesetre az élmény bőven kárpótolt a hosszú szobrozásért, meg azért a két órából egy órán át, amikor már fedett részen voltunk voltak "miniattrakciók", amikkel el lehetett szórakozni, amíg sorra kerültünk. Volt a panoptikumnak egy "Scream" névre keresztelt, elvileg ijesztő rész is, én ehhez képest, mint egy turista a sétálóutcán gyalogoltam végig rajta. Másnak jobban bejött a dolog, jó páran sikoltoztak rendesen, én inkább érdekesnek találtam. Mondjuk a koncepció az volt, hogy egy börtönrészen sétálunk végig, és a "rabok" rohangálnak fel-alá, elénk ugranak, üvöltöznek, hasonlók. Az nagy pozitívum, hogy élő emberek voltak itt az "őrült rabok". Szóval végig villogó fényben és hangzavarban mentél, ami nekem annyira nem félelmetes, mint egy jól felépített, kísérteties és hátborzongató hely, ahol alapvetően csend van. Majd talán csütörtökön a London Dungeon. Na az elvileg kemény. Kíváncsian várom!
A panoptikumra visszatérve: elképesztő érdekes érzés híres emberek abszolút élethű másolatával lefotóztatni magad! Volt Marvel szuperhősös rész is, a végén 4D kisfilmmel, az is nagyon állat volt, életemben először voltam 4D moziban.
És a végére egy kép a sok közül, magával az Egyesült Államok elnökével: