2011. október 15., szombat

Kard és Mágia kaland - ahogy a mesélő látta

Mint mesélő, nagyon élveztem a játékosaim által két játékalkalom alatt teljesített kalandot. Különösen a második ülést, ahol úgy látszott, hogy mind rákaptunk a játék ízére, és szerepjátékkal és pörgős harcokkal egy jó dinamikát sikerült fenntartanunk. És ami nálunk ritka dolog, hogy az ülés közben alig ment félre a játék hülyéskedéssel, vagy off-beszélgetéssel.
Azt mondhatom, hogy hosszú idő után kimondottan élveztem a mesélést. Az utóbbi időben, amikor meséltem, nagyon sok volt a holtidő, amikor arra vártam, hogy vajon a játékosok mikor veszik észre magukat, sokszor hangzott el a mondat: "Ha engeditek, folytatnám..." Ezúttal nem is nagyon volt ilyen szakasza a játéknak, a srácok figyeltek, gondolkodtak, és ahogy láttam, ők is élvezték a történetet.
Ez volt a feeling része a visszatekintésnek. Most egy kis technikai háttér:
A csapat 2. szinten kezdte a történetet. Mivel hárman voltak, és nem terveztem nagy ellenség-dömpinget, így egyértelműen kevés TP-re számíthattak volna. Vagy a küldetésért járó TP lett volna aránytalanul sok. Így végül gyakorlatilag úgy zajlott a TP-osztás, hogy: "Akkor kaptok most annyi TP-t, amennyi a szintlépéshez kell." Tökéletesen is ment így a dolog, két szintlépés benne volt mindenki részéről, 4. szinten zárták a történetet.
Az ellenségekről: a KéM Kincsek és Szörnyek könyvéből a következő lények kerültek be: farkas, farkasember, zombi, juju zombi és ghoul. Az Elátkozott Bárd a következő statisztikákkal bírt alapból: 6d8 HP, 17 VO, +8 támadás, d8+3 sebzés. A többi statisztika lényegtelen. Az életerő-dobás jól sikerült, 34 HP-t kapott.
Különdíjas ötletek is születtek a játékosoktól, volt amit reméltem, hogy rájönnek és voltak jó spontán ötletek is. Edj'frenk játékosa a végső csatában a porított feketeürömöt az Elátkozott Bárd arcába fújta, ami mérgező hatású volt rá nézve, ezzel -1 VO, -2 támadás és d6 sebzést okozva ellenfelüknek. Jó gondolkodás volt a szertartás során a szétszórt elhelyezkedés, mindent jól beláttak, gyorsan reagáltak az eseményekre. A talált vasfegyverek megtartása is jó ötlet volt, bár ezt reméltem, mert kicsit hangsúlyoztam e fegyverek szokatlanságát sikeres próba után.
Elvesztettem szüzességem karakterhalál terén, a történet vége felé ugyanis a félork barbár elhalálozott a vérmesterrel folytatott csata során. Meg kell mondjam, dramaturgiailag is tökéletes lett: a vérmester harmadik támadása a körben harapással, kritikus találat. Így gyakorlatilag leharapta a fejét. A végső csatára a játékos elkészítette új karakterét, dobásai alapján egy varázslót (bár az a dobássorozat majdnem bármihez jó lett volna...), ő volt a kapcsolattartó embere.
A harcok után a kincs általában d4 arany és d6 vagy 2d6 ezüst volt, bár a pénznek ezúttal sok szerep nem jutott az alapvető kiadásokon kívül. Varázstárgyak nem voltak, illetve a végén, az Elátkozott Bárd kardja, de hát azzal már nem sokra mentek, mivel lezárult a történet.
Következő állomás: a kelta hangulatú krónika kidolgozása. A bonyodalom már megvan, a történet hozzá félkész, lassan nekiállok alaposabban kidolgozni.
Valószínűleg egy-két hónapig nem kerül terítékre még, jelenleg Dragon Age a betervezett következő tesztjáték, mivel azt még nem próbáltuk, és "hyperman25" szerint ideális rendszer lenne a történetemhez.

5 megjegyzés:

  1. Azt hiszem a hiba az én készülékemben lesz: az Elátkozott Dalnok akkor most gonosz volt?

    VálaszTörlés
  2. Húha, jogos a kérdés, most végigolvasva a dolgokat, nem sikerült tisztáznom a végét, siettem, így lemaradt pár mondat a végén. Ezt most gyorsan pótolom, de azért itt is megmagyarázom: az Elátkozott Bárd nem volt gonosz alapvetően, ő egy farkas volt, aki védte a népét az élőholtaktól, akik pusztították őket, és az emberektől, akik a területüket vették el folyamatosan, ÉS pusztították őket. Ezért fohászkodott Yvorl-hoz, hogy adjon neki erőt, hogy harcolhasson népéért, és imája meghallgatásra talált, bár nem teljesen úgy, ahogy ő elképzelte. Így már több emberöltőn át harcolt a két fél ellen, és belefáradt már a véget nem érő küzdelembe.

    VálaszTörlés
  3. Köszi, így már kerekebb :) . De a végső harc hogy zajlott le? Amolyan "vessünk véget a dolognak és győzzetek már le!" vagy egyszerűen egymásnak estek :) ?

    (Miért vagyok egy ideje dexrpg :( ? Eddig Dexter néven tudtam kommentelni :( .)

    VálaszTörlés
  4. A végső harc úgy zajlott le, hogy:
    Ültek a tábortűz körül, és az Elátkozott Bárd elmesélte nekik, hogy honnan kapta a nevét, és elárulta nekik a valódi nevét. A mondandója végére két farkas lépet melléje az árnyakból, megvárta, amíg a csapat harcállást vesz fel, és akkor kezdődött a végső csata. Tehát végül is igen, mondhatjuk, hogy "vessünk véget a dolognak és győzzetek már le!" :) De azért megtett mindent, hogy tényleg az arra érdemesek és kemény harcban győzzék le. Megizzadtak azért vele a srácok. :)
    (És lövésem nincs miért vagy dexrpg, de muris :))

    VálaszTörlés
  5. Hatásos végső harc előtti felvezetés :) . Valamint így már teljesen érthető :) .
    DA:gogogo! :) Én sajna csak később tudom megszerezni a dobozt, dobozokat, de minél többet hallok róla, annál jobban tetszik.

    VálaszTörlés